Kedves Nikoletta: Köszönöm, örülök, hogy ezt érzed!

Kedves Zoltán: Köszönöm, hogy megnézted, véleményezted és örülök neki, hogy tetszik! Igen, én is régóta nézegetem az ilyen stílusú képeket. Valóban van egyfajta divatja most ezeknek. Majd még jó lenne készíteni valami hasonlót, de másképp. Majd meglátjuk.

Megfogott, elgondolkodtatott..a sávok engem hullámokra emlékeztetnek ... hullám...rezgés..léleg(k)zet...nyugalom...alfa állapot...álom.

Mostanában ez nagyon kedvelt stílus lett. Mármint ez a "tudatosan bemozdított/bezoomolt/berázott kép", valóban érdekes hatásokat kelt, picit a festményes hangulatba viszi el a képet.

Nem annyira egyszerű eltalálni a megfelelő mértéket, mert ha túl nagy a kenés már nem látni semmit, ha túl kevés akkor meg inkább tűnik képhibának. Én is játszottam már ezzel, nem igazán lett olyan fotóm ami egyben kép is lenne.

Szvsz. itt eltaláltad a középutat, így egyértelmű a tudatosság. Van egyfajta hangulata, ritmusjátéka, mintha nagy léptekkel járnánk a kora tavaszi erdőben. Mivel gondolom ennél nem is nagyon akartál többet visszaadni, szerintem pont arra volt jó ez az elkenés, hogy csak a hangulat maradjon, és ne vigye el ezt a valóság ezernyi részlete.

(Elárulhatom, titkon ennek a megoldásnak szurkoltam. Amazzal sincs bajom, de ez a fűszer! :)

Köszönöm István!
A készítésről: Semmi extra, valóban felfelé "elhúzással", de csak szabad kézből.
Igyekeztem úgy csinálni, hogy a napból is látszódjon valami. Sokadik próbálkozás, hogy a színek is meglegyenek, meg az elmosódás is megfelelő legyen...

Az összbenyomásom, hogy nagyon szép ez a festmény-szerű megközelítés.
Az első ránézésre az jutott eszembe, hogy hú de jó - és hogy készült (ilyen "stabil" elmozdulással)? Persze lehetne állványról. Oldalra fel... De a napfény miatt már úgy érzem, hogy egy effektről van itt szó. De nem tudom eldönteni... Nem pro vagy kontra, csak egy gondolat. Ez a vonalas ritmika, és a színek nagyon tetszenek, meseszerűek.
Üdvözlettel: István