András

Gyakorol.

Gáborom, megint azt mondom, hogy egy nagyon jó portrét készítettél Andrásról. Ez a hangszer egészen fantasztikus egyébként, én mindig becsültem azokat, akik ekkora méretű hangszeren játszanak. Ez nagy fizikai teljesítmény is, és az a jó, hogy látszik a modell szemén, hogy ő abszolút ebben az elvarázsolt világban van ezzel a csodahangszerrel. Talán segíthetene az, hogy ha még több fényt sikerülne csillogtatni ezen a hangszeren ott a kezénél. Mert a szeménél nagyon jól látszik ez a történet, nagyon jól jön az az élmény, amit ő átél, dehát a gyakorláshoz azért a kéz is kell. Egy kis tükörrel vagy alufóliával valahogy jó lett volna oda egy picit több fényt vinni. Ez azért is lenne jó, mert a háttérben ezt a belső nagy fényt valamivel kompenzálni kellene az előtérben is. De a három csillag megvan, bár a világításra tessék egy kicsit jobban odafigyelni, ott tetszett lenni a világítós táborban, azokat tessék felidézni, mint élményt. Ezért már lassan kezdek számonkérni, főleg azoktól, akik ott voltak. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Kösz az elemzést.
Ami zseblámpa a kezemben volt, az az arcát világította. Úgyhogy a keze így járt. Meg különben is akkora lapátkeze van, hogy ha arra több fényt adok, eltakarja az egész képet.

Jok azok a kis kapaszkodok, amiket kapok. A feny az arcon de a hangszeren alig, a hatterben az otthon-hangulatot ado fuggony de foleg a faliszonyeg, a fenyekkel anyagot kapott megis masodik sorban tartott hangszer. Latom, hogy otthon van, latom, hogy hasznalja a hangszert, es ugyanakkor az arcara figyelek es latom rajta a koncentralast. Jovan.

Új hozzászólás