Akiben nem fejlődött ki a túlélés ösztöne, az semmit sem értett meg az Anya szavaiból.

Ennél a képnél ugye, aki itt volt az Ősök Háza Fesztiválon, az az utolsó előtti osztályfőnöki órán, az a szocializmus tárgyi emlékeinek, mementóinak a bemutatásával telt, és ezen az órán András körbeadta a két kedvenc gyermekkori figuráját, a macit és innen tudjuk azt is, hogy ezt a macit az édesanyja készítette neki, és még olyan személyes információt is megosztott velünk, hogy ez a maci egy mosás következtében lett ilyen színű, mert valamivel össze lett mosva. Sok mindent tudhat erről a maciról az, aki ott volt, és ebből Anita meg is próbál sokat átadni, mégpedig magát a szereplőt, és azt a hátteret, a mélységélesség jó megválasztásával életlenben hagyva, és azt is látjuk, hogy ez a maci kívülkerült ezen a történeten, a nézők már nem ezt nézik, háttal vannak nekünk és a macinak is, aki ezzel úgymond önálló szereplői életre kelt. Amit talán egy picit hiányolok, és ebben a bemutatóban még erősíthető lett volna, az az, hogy ennek a kis állatkának azért van térbeli kiterjedése, nem azt mondom ezzel, hogy egészalakos képet kellett volna adni, de az, hogy teljesen félprofilból van fényképezve a feje, az nehezíti a felismerést. Igaz, hogy ez egy extrém maci, de kellett volna találni egy olyan fordulatot, ahol ez a maci úgy tud megmutatkozni, hogy aki nem volt ott, az is tudjon érzékelni belőle valamivel többet. Úgyhogy a szorgalmira megvan az egy disznó, de erre nem ártana figyelni, és hát a kép felső részéből a fejek fölött van egy olyan térrész, ami most nem hasznos, és azzal, hogy a maci feje egy vonalban van befejezve a nézők fejének a vonalával, ezzel egy viszonyrendszer nincs eldöntve, lehetett volna a nézőket kissé megemelve, alul mintegy beúsztatni ezt a macit, vagy a maci a kép tetejéig érjen, és többet takarjon a nézőkből, és a kettő között ez most nem tűnik eldöntöttnek. (hegyi)
értékelés: