Maga, ami a kép fotográfusi részét illeti, tehát az angyalok meg az ő árnyékuk, meg az egész fényjáték, ez egy nagyon izgalmas dolog. A kékkel körbevett fényjáték már nekem sok, de még azt el tudom fogadni. Viszont ezzel a beleírással nem tudok mit csinálni. Bevallom, hogy zavarban vagyok, mert ha ezt leveszem, akkor maga a kép izgalmas lenne, és keresem a megfejtését annak, hogy miért van az, hogy időről időre olyan képekkel tudok találkozni, ahol a fotós szükségét érzi annak, hogy beleírjon írógéppel a képbe, akkor is, ha ezt ledobja magáról a kép, mint esztétikai formát. Érteni vélem az üzenetet, hogy oké, újra jönnek az angyalok, és ezért elromlott az ünnep, de ez mellett azt gondolom, hogy ne a szöveget vedd, hanem azt, hogy ez milyen formát képvisel, hogy ezzel a körívre feszített betűkkel még torzítva is vannak, és ez az egész olyan furcsa, szóval nem tudom. Ha bele akarok írni, akkor nyomtassam ki papírra, fogjak egy tollat, aztán írjak bele a kezemmel, és akkor annak van valami személyes üzenete. Nem a képre írással van baj, mert ez lehet egy vállalható irány, de ne számítógéppel csináljam ezt, mert ezek esztétikailag szétverik ezt az egészet. (hegyi)