"Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó, azt hogy minden bűnöm megbocsájtható."

Nem szoktunk utalni és párhuzamba állítani már meglévő alkotásokat, mégis itt kénytelenek vagyunk ezt tenni, mert az Anita lélektani állapotsorozataiban nem véletlenül mondtuk a Fa és én képre, hogy olyan sűrített módon, de egyszerű eszközökkel a létállapot jelen van rajta, amely ha nem ismernénk a Fa és én képet, akkor azt mondhatnánk erre a képre, hogy szintén jól megfogalmazva ott van egy üzenet, de mégis kicsit elrajzoltabban érezzük a barokk angyalt, a vágyat, de túlságosan verbálisak a kép üzenetei és nem az a sűrítettség jelenik meg, ami az előző képben. Itt ezek a formai mankók tulajdonképpen biztosítékok, a kőangyalra gondolva, nem kell ez a segítség, jobban kell bíznod magadban hogy működik ez ezek nélkül is. (szőke)