Nekem egy nagy csalódás volt, amikor múltkorában vonaton kellett utaznom és kiderült, hogy már nincsenek az ülések fölött tájképek. Gyerekkoromban kedveltem őket - és ez a kép ezt idézi vissza. Ezeket a gegeket az emelheti feljebb, ha van türelmünk kivárni, amíg például a kinti világban valami olyan történik, ami képileg beleillik a kompozícióba, mert most ez a nagy fényesség és kevéssé jellegzetes fa nem elég ahhoz, hogy egyensúlyt tudjon teremteni és mintegy dimenziójáték besegítsen a képbe. Anna jó alany, szóval várom a bolondozást vele. (hegyi)