Egy olyan képmesét kapunk, 4 képből összeállítva, ami tulajdonképpen azért érdekes számomra, mert elérte Viki azt, hogy ne az egyes képekkel kezdjek el foglalkozni - hogy az első képen éles a virág, a másodikon elmozdult mert nő, a harmadikon hanyatt esett, a negyediken már kijött a keretből -, tehát ne az egyes üzenetdarabokkal foglalkozzak, hanem bár 4 képből áll ez a kompozíció, de mégis egyben értelmezhető. Elsősorban egyébként érdekes módon nem képileg és megint azt mondom, hogy ez ami az ereje ennek a munkának – hanem érzelmileg. Az a terület, amire ajtót nyit Viki az egy óriási nagy mező és ez a mező mindenkinek más és más érzelmi kötést hordoz. Nyilvánvaló az anyával való kapcsolat, az anyaság, az anya és gyerek viszony, ez mind-mind nagyon sok berögzült képi megoldást is eredményezhet. Egyszerűbben fogalmazva tele van az internet az anya-gyerek viszonyról szóló üzenetekkel, hát ezeknek a száma anyák napja környékén egészen megnő és hogyha ebben az irányban kezdünk tapogatózni, mi az első amit találunk? Hát a virág. Anyák napjára adj anyádnak virágot! Emlékszem azokra a suta helyzetekre, amikor az iskolában vásároltam ilyen virágot, és vittem haza, vittem a magam kis virágját nagy büszkén, hogy lám-lám én gondoltam anyámra, aztán úgy esett a dolog, hogy a virág egyszer csak kicsit megsérült, mert erősebben meglóbáltam a szatyorral és elröpült. Anyám persze így is örült és meg volt hatódva, hogy kisfiától virágot kap – valahogy mégis emlékezetes maradt ez a pillanat. Ez a kép abban erős, hogy mindenkinek képes felidézni hasonló történeteket. Szóval ehhez csak vivőhullám a virág, mert ennél sokkal többet mesél az a személyesség és szubjektivitás, ahogy ez az egész megközelítésre került. Négy hibás fotó, négy szerencsétlen kép… és aztán ehhez még hozzátenném, hogy ez a barnásvöröses árnyalat nem a szépia világa és nem ez az archaizáló világ, hanem elsősorban arról szól, hogy ez az egész egy emléknyom. És aztán fölidéződött most még egy történet, egy másik szál – szintén anyámmal kapcsolatos. Akkor már tudtuk, hogy nagyon beteg és elment Balfra kórházba. Írt nekem onnan levelet és a levélbe tett egy ibolyát, amit ő szedett ott a kertben. Nagyon érdekes volt, ahogy anyám teljesen átértelmezte ezt az élményt - mert hát lássuk be az ember nem az anyjától szokott ilyet kapni. Nem mondom, hogy nem volt megrázó mert az volt, de érdekes hogy ennél a képnél is valami hasonlót érzek – hogy ez a virág nem is Viki virága az anyjának, hanem ez anya virága Vikinek. Köszönöm. (hegyi)
értékelés: