Először is annak nagyon örülök, hogy ebbe a leckébe egy ilyen képet kapunk, mert szeretem azt az értelmezést, ahogy ezt Béla saját magán átszűri, a köldök, mint kapcsolat, mint kapcsolódási helyzet, mint családi kötelék -nagyon jól asszociál erre ez a munka. Egy abszolút jól dinamizáló formát látunk, nagyon szerethetőek ezek a gesztusok, amik nyilvánvalóan az emberben a méretkülönbségekből adódó élményt hozzák. A kicsi embert nagyon jól érzékelteti itt az, hogy ez az apai dolgos tenyér képbe kerülhet. Van egy pici bajom, mégpedig az, hogy a kis Budánál a kis ujjánál ott azzal a körömmel kellett volna valamit reszelgetni. Tudom, hogy ez ilyen apróságnak tűnik, de folyamatosan azt nézem, hogy szegénynek ott le van rágva a körme, vagy nem tudom. Úgyhogy ezekre azért érdemes odafigyelni, mert nem tudok elvonatkoztatni tőle. Tényleg azt mondom, hogy nagyon rendben van, egy picit azért hiányolom apa hüvelyujját, nem lett volna annyira ciki, hogy ha ő a hüvelykujját benntartja a képben, és akár megérinti ezt a kis kezet. Mert most olyan, hogy apának is csak négy ujja van, meg a gyereknek is csak négy ujja van. Ez egy négyujjú család örökletesen, pedig hát a valóságban ugye nem erről van szó. Szóval én most erre adok kettő csillagot, és Bélát arra szeretném sarkallni, hogy folytassa ezeket a munkákat. Azért annyit hozzáteszek, hogy ezek a fajta játékok, ezek a fajta képi megoldások az emberben azokat az élményeket hozzák vissza, amikre azt mondom, hogy alap és közös élmények. Nem tudom, hogy ezt hogy fogalmazzam úgy, hogy jól érthető legyen, hogy ennél egy picit lehet majd emelni a lécet, mert hát azért ezt a fajta megoldást sokan megcsinálták már, hogy kicsi ember, nagy kéz, kis ember sétál, nagy ember sétál. Szóval én azt mondom, hogy Bélában van ennél több, hogy ezt megmutassa. Én láttam az ő képeiben erre utaló nyomokat, úgyhogy a folytatásban biztatom Bélát, hogy csak így tovább, csak emelje ezt a szintet. (hegyi)
értékelés: