Van úgy, hogy értem, csak nem érzem.
S van úgy, hogy érzem, de nem értem.
Van úgy, hogy értem, csak nem érzem.
S van úgy, hogy érzem, de nem értem.
Az, hogy ez milyen helyzet, valami kályha, vagy konyha lehet, vagy nem tudom, ahol a képek a falon is tükröződnek, és maga ez a tűzhely, vagy annak a falat védő fém lemeze is segítség, és ebben ez a sziluettes ábrázolás, ez nekem tökéletes. Ez egy nagyon, nagyon erős első lecke. És én nagyon örülök annak, hogy ez a kép ide megérkezett, mert ez már hivatkozási alap lesz a következőkre nézve akkor, amikor a többi leckét megoldjuk. Talán annyit hozzátennék, hogy én még szigorúbb lennék a képkivágással, ugyanis most a kép jobb oldalán van egy olyan rész, ahova egy másik tárgynak az árnyéka is esik, lehet, hogy az egy szekrény volt, vagy nem tudom, hogy micsoda, na, én azt már javarészt vágnám, legalábbis azt, ami ez a szürkés falfestés melletti rész, azt én biztosan levágnám. Akár a falon lévő kép határáig vágni, és ez igaz egyébként egy kicsit fentről is, onnan is vágnék egy keveset, egy félujjnyit legalább. És lehet, hogy a kép aljából is annyit, hogy ehhez a barnás-vöröses tónusnál legyen a vágás. És akkor még inkább a konstrukció kezd el működni, és kevésbé az a szoció, ami ennek sajátja, de ettől még megmaradna az íze. Én most ezt mondom, hogy ennyit érdemes, de hát, vágni még mindig lehet, az nem olyan nagy probléma. Köszönöm, és ez egy nagyon jó megfigyelés! (hegyi)
értékelés:
Elmaradásaimat pótolgatva nézem a korábbi fotókat, és itt muszáj megemlítenem, hogy nekem is mennyire tetszik ez az önkifejezés, és önfelismerés megfogalmazása. Tűzhely magasában tükröződő test, és egy demarkáció fölé emelkedett fej tükörképe, a lent a hétköznapi munka, fent mondjuk a művészeti igény, és az egész mégis a nő... Nagyon megkapó és megnyerő!
Köszönöm az elemzést!
Örülök is nagyon a véleményednek.
Viszont nekem azért probléma, hogy elég sokszor máshogy kellene vágni, mint ahogy én vágok. És emiatt egyre bizonytalanabbul teszem. Ami lehet, hogy végül is jó. :)
Nekem nagyon jól hozza a belülről kettéválasztott állapot érzését, főleg a konyhai környezet tükrében, ami valamilyen szerepet is hozzárak az árnyalakhoz. :) Kicsit a régi konyhabelsőket idézi, nem tudom miért, talán mintha a tűzhely feletti hímzett falvédő alakja tudna lenni a tükörkép. Fent a baloldali képen tükröződő fehér csík-valami (fénycső?) vonja el csak a figyelmet kissé. Köszönöm ezt a képet, élmény a fej levágással így azonosulni, akármilyen hülyén is hangzik ez - más szóval: engem, mint nézőt, megmozgatott. Arról nem is beszélve, hogy az árnyalak erős nőiességet sugároz, (szinte spanyol hangulatot) ami önmagában is nagyon jó. :)
Nekem igen, így nyugodtabb.