Apró tér-idő anomáliák 3Apró tér-idő anomáliák 3Apró tér-idő anomáliák 3

Apró tér-idő anomáliák 3
Apró tér-idő anomáliák 3
Apró tér-idő anomáliák 3

Óbuda, Flórián tér, 2011.10.05.

Kedves Sándor, ha lehet, akkor én ezt a tér-idő anomáliás sorozatot egyben elemezném. Azért, mert egy technikai ügyről van szó, miközben nagyon izgalmas az, hogy milyen triptichonokat hoztál létre. Most én itt a technikára figyelnék, arra, hogy ez a kompozícióhoz képest hogyan jelenik meg. Mindegyik képről elmondható, hogy a kép egyharmadán történnek izgalmas dolgok. Régen voltak ilyen keresztrejtvények is, amikor az volt a kérdés, hogy fedezz föl 4-5 különbséget a képen, karikázd be, és küldd vissza. Itt is ezt a játékot látom. Nem azt mondom, hogy ez, és csak ez az izgalmas, mert a viszonyrendszer fontos, hogy azt kialakítsuk, hogy mihez képest történik meg ez az egész játék, de itt most kapunk olyan képeket is, főleg az első képhármasnál, aminél én lehet, hogy a CIB BANK-os dolgot vágtam volna, mert ott nekem kifut a kép teteje. A második képhármasnál ez nem okoz gondot, mert ott létrejön egy viszonyrendszer azzal, hogy a háromszögformát az égből meghagytuk, és ott indokot kap, hogy a zöld, a vörös felirat hogyan szerepel a képen. Az az érdekes és filozofikus ebben a kérdésben, ami az időről mesél, és ezért tökéletes megoldás erre a leckére. Az emberben néha óhatatlanul is felhorgad az az élmény, hogy most ez már megtörtént velem, vagy csak a képzeletem csal meg, vagy újból élek valamit. Ezt hívhatjuk akár deja vu-nek is, és ennek egy képi megoldását látjuk, hogy „már ez a nő egyszer elvitte a kisszatyrát”, vagy „ó, most megint találkoztam valakivel?”. Főleg akkor érdekesek ezek az élmények, amikor az ember nagyon el van magával foglalva, bandukol az utcán, és egyszer csak ráeszmél arra, hogy hol jár, merre jár, kik veszik éppen körül adott szituációban. Nekem legalábbis ezt az élményt idézi föl. Ezért én ennek nagyon örülök, és a leckére tökéletesen jó megoldás, izgalmas. Ha kérhetem Sándort, akkor szeretném, hogy valamelyik képnél segítsen nekünk, hogy tanulhassunk, abban, hogy mi volt az a technikai játék, amit itt létrehozott. Hogyan történtek ezek, szendvicsnegatív, többszöri expozíció, vagy bármi más trükk? Nagyon köszönöm, nagyon tetszik, izgalmas játék. Megoldottad az Idő leckét, mert egy nagyon érdekes kérdést vetettél föl, amiről érdemes beszélgetni. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Nekem is tetszik ez, én szeretem az ilyen játékokat, mert kizökkentek a megszokott valóságértelmezésből és az jó.

Kedves Zsolt, az eljárás röviden:

1. Állványról dolgoztam, hogy a nézőpontom fix maradjon.

2. Csináltam egy képet ember nélkül.

3. Változatlan expozíciós paraméterekkel 10-15 képet vettem fel a kiszemelt figurák mozgásának különböző fázisairól.

4. Innen ELVILEG Photoshopban a felvételeket egy képre, külön-külön rétegekre rakom, minden rétegen kifedem, ami nem kell, majd a rétegeket összeolvasztom. Így azonban NAGYON fáradságos kifogástalan eredményt elérni.

5. Ezért én erre a célra a "PTGui Pro" panoráma szoftver 9. verzióját használtam, mely GYEREKJÁTÉKKÁ könnyíti a maszkolást (kifedést).

Ennyi.

És azok az emberek , akiknek nincs árnyékuk? A tér-idő anomáliákban ez így természetes. (szerintem)
Az ötlet valóban jó. Bár én képtelen vagyok úgy nézni ezt, mint egy fotóművészeti alkotást, folyton úgy nézem, mint egy képrejtvényt. Lehet, hogy az is.

Szellemes ötlet, tetszetős megvalósítás.
Nekem tetszik.
Kedvenceim az embertelen árnyékok. Mármint azok az árnyékok, amik mellől eltűnt az ember.

Új hozzászólás