Úgy tűnhet, Mariannt mostanság a mikrovilág érdekli, hiszen második képe, ami ezekkel az üvegfelületekkel dolgozik - és nagyon fontos az, hogy a parányiban, a környezetünk nap mint nap látott tárgyaiban észrevegyük azt, ami egyetemlegesen kifejezheti érzéseinket, ráadásul ezek a struktúrák olyan felfedezések, mint amikor a gyerek először néz a kaleidoszkópba. Azonban egy fontos dolog van ezeknél a makro felvételeknél, amire érdemes odafigyelni, mégpedig hogy a makro világ akkor kezd élni, ha nem húz bennünket semmi se vissza a valós helyzetbe. Értem ez alatt azt, hogy például ennél az üveggömbnél az húz vissza, hogy nem lett letakarítva és az ujjlenyomatok ottmaradtak. Ez azért hiba, mert a történetbe mint egy óriás lábnyoma, úgy kerül bele, miközben nem része a mozinak, nem kerül kontextusba. Tudom, hogy macerás, de ezek az aprónak tűnő dolgok éppoly fontosak, mint amikor modellel dolgozunk és egy portrénál sminkelünk, vagy a hajat beállítjuk. Kompozícióban izgalmas a meglátás, bár nekem a fekete és a szinte fehér jobb szél között nem jön létre az a formai játék, ami ezt a két szélső értéket összehúzná. Érdemes ezzel még játszani. (hegyi)
értékelés: