Telográfia.

Erős jelentéseket hordoz ez a kép. Vegyük észre, hogy Pista megint határterületeken mozog. Itt most nem arra gondolok, hogy kiment a határba, és ott sétál, hanem arra, hogy egy olyan kompozíciót mutat ezzel a négyzetes beállítással, ami attól válik izgalmassá, hogy egy erősen ferde horizontot használ, amiben a figura maga függőlegesen áll, de a figurába is belevág. Mondhatnánk, hogy ez hiba, miközben pontosan arról a szabadságról beszél, hogy a kompozíciónál bizonyos szintek fölött már nem kötelezően kell mindennek didaktikusan szerepelnie a képen, a fantázia kiegészítheti, és alárendeli a tárgyias megközelítést annak, ami az ő formai megközelítése, hogy itt van egy háromszög, és ezt tessék észrevenni. Minden irányban egy kicsit túlfuttatja a képhatáron, nagyon nagyvonalú gesztus, én ennek nagyon örülök. Annak már kevésbé, hogy azt a faágat miért nem vette ki onnan. Az a faág most ott hiba. Ha egy kicsit még tapodott volna a lábával, akkor azokat a kis függőleges botocskákat is eltaposgathatta volna, és azok se lettek volna az útban. Ha ilyen egyszerűen fogalmazunk, és ennyire határozottak vagyunk abban, hogy mit szeretnénk látni, akkor ezeket tessék észrevenni expozíciónál. Pista, legközelebb erre egy csillag ugrik, oké? Nekem ne tessék azzal a dumával jönni egy ilyen kompozíciónál, hogy de hát az úgy volt, és a természetesség így meg úgy. Engem ez nem érdekel, ahogy téged sem érdekelt. Ha ennyire tökösen fogalmazunk, akkor ehhez már nem férhet hozzá az a mellébeszélés, amit az a faág okoz. Most mondjuk megvan ez a lecke, oké, megvan a három csillag is, de fontos azt elmondanom, hogy úgy kell lazázni és úgy kell kisujjból kirázni gesztusokat, hogy közben kézben kell tartani a kompozíciót és a technikát is, főleg, ha szembe megyünk az elvárásokkal, és magunk taposunk ki utakat. (hegyi)
értékelés: