Itt a helyzet, hogy annyira széteső ez az egész, miközben itt is izgalmas, meg jók ezek a formai játékok, amik létrejönnek azáltal, hogy itt a tónus át van forgatva, de ha megőrülök, akkor se tudnám megmondani biztosan, hogy mit látok. Van egy babakocsi, egy ember áll valahol bent a térben, meg van valami másik ember is, nem tudom eldönteni, hogy ez egy kollázs, vagy csak a módosítástól ilyen fura. Olyan, mintha a vurstliban lennénk, de mégse. Ehhez a leckéhez nem tartom erősnek ezt a képet, itt már színtisztán geg csak az effekt. Az előbbi képnél jót tett, hogy nem a valóságot kellett néznünk, azt az áruházi giccsparádét, amit létre tudnak hozni ünnepekkor az áruházi dekoratőrök, itt ezt most nem érzem erősnek. Itt elragadott a játék, de ez képileg most egy tapéta lett, nem jön le nekem ebből az, amit te mondani akarsz. (hegyi)
Zsolt köszi szépen! Igen, tudom, azóta értem is, amit itt modani akartam az a verbálfotó kategória. Itt-ott belegondoltam valamit, ami tényleg inkább irodalom, mint fotográfia. Jelenleg nekem ülepíteni kell az itt szerzett információkat, tapasztalatokat. Ezen a fotón megláttam egy háromszöget, és tudtam hozzá egy történetet. De tényleg nem így akarom én sem. Zsolt, köszi még egyszer!