Itt vagyok az itthon töltött időm nagyrészében. Itt olvasok, eszem, alszom...

A képet természetesen lehetne azt mondani, hogy szeretem azért, mert a bohóc, Arlecchino a színpadon a sötét függönyháttér előtt megjelenik, és a porondon elkezdi táncát, és ez a történetiség abszolút benne van a képben. Mondhatnánk azt, hogy ezért szeretem, merthogy nagyon érdekes, ahogy, ahogy bemutatkozik nekünk és ahogy maga a színpadi tánc első gesztusa, mozdulata a kéz és a lábak megjelennek. De szeretem ezt a képet azért is, mert ha egy picit technikailag nézzük meg, megint csak egy fényforrással dolgozik, ez egy bátor dolog, hát nyilvánvalóan az az egy olvasólámpa van ott bent, úgy, vagy nem tudom, és emiatt a két lábujj, a bal és a jobboldali nagylábujj kap megvilágítást. Ettől az egész olyan minthogyha két kis ékszerke ott lenne a kép alsó részében, ebben a szőrmetakaró, vagy birkaszőr takarón megjelenik ez az egész és ettől szokatlanul érdekes lesz, minthogyha ez a kis nyakék, ez nem fönt helyezkedne el a fül mellett, vagy a nyak körül, hanem oda lekerülne valahova oda az alsó részbe. Gondolkoztam azon, igen, hogy jó-e, hogy a polcokat látom a bal fölső sarokban. Igen, jó. Az teszi helyre, attól nem billen ez az egész kép. Én szeretem ezt a képet és remélem, hogy, mert azt érzem, hogy Margit kezdi megtalálni magát, nagyon remélem, nem olvastam el itt sem a hozzászólásokat, hogy remélem, hogy ez a közösség ahova érkezett Margit, az a közösség erősíteni fogja, hogy mindezek a vallomások, amelyek most már nem csak tárgyak, tárgyi környezetek, a körülötte lévő település életének a megfigyelései, hanem önmaga megfigyeléseinek színterévé is válnak, tehát nagyon remélem, hogy ez erősödni fog a hozzászólásokon keresztül és Margit egyre mélyebb szintekre juthat az önmegismerésben amit megmutathat nekünk. Tehát ez három disznó
   Egy dolgot mondhatok-e még, rövid lesz – szólal meg Zsolt - , hogy a leirat az egy izgalmas továbblépési lehetőséget mutat, hogy ebből akár létrejöhetnek ilyen ágy monológok. (szőke-hegyi)
értékelés: