Nekem Kriszta írásáról az első találkozóm jutott eszembe. Volt annyi előnyöm, hogy nem kellett egyedül mennem, de akkor én még csak hallgató voltam, de vonzott az adáskészítés.
   Hasonló érzésekkel ültem le, majd amikor szépen sorban Zsolt felállított mindenkit és bemutatkozást kért, meglehetősen betojtam. Elvégre eddig csak virtuálisan tartoztam ehhez a közösséghez, most meg teljes valómban kellett előadnom magam, amihez tudni kell, hogy azért én nem vagyok hozzászokva, sőt inkább ha lehet, szeretek a háttérbe húzódni. Na aztán persze, amikor elkezdtem rádiózni, sokkal közelebb kerültem hozzájuk és lehet hogy ez furán hangzik (vagy nem), de egy idő után sokkal közelebb kerültem magamhoz is. Megismertem őket, és megismerkedtem magammal is.
   Nem mondom, hogy jó barátságban lettem magammal, de azt hiszem jó úton vagyok, és sok segítséget kapok, nem csak fizikailag de szellemileg is.
   A rádiósokon keresztül pedig megismertem a fotós részleg egy jó részét is, ami szintén meglehetősen fura dolog, tekintve, hogy kissé belterjes a rádiós és a fotós közösség is, de remélem (sőt tudom), hogy az ilyen találkozók közelebb hozzák egymáshoz a két tábort, mi több átjáróként szolgálnak és újabb remek kapcsolatokat alakítanak ki a közösségen belül, miáltal sokkal erősebb lesz ez a kis csapat. Ez egy ilyen hely.