Készítettem egy filmet, ez az első próbálkozásom... remélem teccik majd nektek...
A film technikájában és hangulatában a korai Bunuel filmekre emlékeztet, a történet, ami megjelenik, egyfajta önfelfedezés játék. Nagyon jól kezdődik a film egyfajta kontruktivista formai megoldással, amiből aztán nyit a kamera és felismerhetünk egy fürdőszoba lámpát és tükröt, majd váltás, a szereplőnek előbb talán a hasát, annak takarását, majd a kamera és a test mozdításával a lábakat is, a főszereplőket is láthatjuk. Itt is egy formai párhuzam fedezhető fel, mivel a kamera hirtelen vált plánt, így a makro a lábfejekről első pillanatra akár combokat vagy más testrészt is eszünkbe juttathat, és ez dinamizál, emiatt a váltás miatt a néző várja a további fordulatot, ami azonban a későbbiekben már nem, vagy nem ezzel az erővel jelenik meg. Ami a film szerkezetét illeti, a bevezetés rendben van, a középrész, tehát a téma kifejtése talán túl rövid és nem fog meg minden lehetőséget, a befejezés Hitchcock-i Psycho világa szintén jó párhuzam, de hiányzik a slusszpoén. Tehát a film önmagában akár még mint tisztelgés is felfogható a nagy elődök előtt, de ha ilyen úton indulunk el, ha egy filmen belül vegyülnek az irányok, akkor azt következetesen kell végigvinni. Az ötből három disznó mindenképp megvan, és arra szeretnénk Sándort ösztökélni, hogy nyugodtan kóstoljon bele a filmkészítés világába is, mert a fotóiban megismert precizitás és szakmai alázat jó alap lehet a filmeknél is. Tehát Sándor, folytatást kérünk. (szőke-hegyi) értékelés:
a zenétől eltekintve, képileg nekem olyan, mint amikor egy szégyenlős figura óvatosan kimerészkedik a világba, majd felbátorodva elindul s végül még bele is integet a kamerába...
igen igazatok van, nem is mentegetőzöm, inkább majd újra megcsinálom...ha beszerzem, végre az adobepremiert....
Róbert megjegyzésével egyet tudok érteni. Annyit tennék még hozzá, hogy a végén az integetés is elviszi a filmet a komikus irányba, holott a háttérben hallható zene is nyugtalanító hatású, és ennek megtörését, visszafordítását ebben az esetben nem lehet két gesztussal elintézni. Szerintem nem igazán döntötted el az elején, hogy mi is lesz ez. Nekem úgy tűnik, hogy az alapkoncepvió annyi volt, hogy "csinálok egy filmet". Azért a lehetőség benne van, és az eddig látottak alapján úgy gondolom, hogy lesz ez sokkal jobb is, ha folytatod. Lajkóval, mint a többi erős előadóval meg vigyázni kell, mint filmzenével, mert nagyon el tudja vinni. Vagy rá kell gyúrni a filmet, vagy annyira jót kell csinálni, ami megállja mellette a helyét.
Nekem nagyon tetszenek a munkáid, mert sajátos hangulatuk van, jók a kompozíciók, formák, fények stb. Ez a film is alapvetően eltalált hangulatú, csupán egy valamivel teszel keresztbe magadnak (szerintem!), és ez a lábujjakkal való "tapicskolás". Ezt a kissé thriller/horrorisztikus fény és képkivágás világot nekem elrontja ez a játékos lábmozdulat.
Lehet, hogy teljesen félreértelmeztem, akkor bocs. :-) De amúgy tényleg nagyon tetszik.
És tényleg az andalúziai kutyára emlékeztetett! Magamtól nem esett le. :-)