Jó az a fényfolt a fejeden, Zsolt!

Dávid, és ahogy kértem, ezt a hozzászólásod is tedd be oda is, ott folytassuk. Köszi.

Hozzászólok anélkül hogy olvastam volna (még!) a kommenteket.
Személy szerint örülök hogy ebből stílusosan egy verbál-video értelmezés lett, így talán könnyebben emészthető és egyáltalán lett illetve lesz erről beszélve! :)

Ezt a felületet (mint közösségi oldal felépítési sajátosság) úgy kezeltem ahogy én szoktam, és figyelmen kívül hagytam, illetve maradt az hogy más valaki nem biztos úgy használja, mint én teszem. Értem ezt úgy hogy először a kép,fotó megnéz gondol (ha épp tudok) aztán cím, tovább értelmez és majd a szerző megjegyzése ön igazolásként vagy pont ellentmondásként (és közte a spektrum is játszik)... Szóval teljesen jogos amit Zsolt említ, és amit kiemelnék, hogy ha van egy olvasat, nem biztos, az egyedül értelmezése valaminek ami a legjobb és pont izgalmassá teszi az egészet hogy egyénenként más lehet, olykor teljesen különböző vagy épp csak árnyalati eltérésekkel, így ha ezt ki is fejtjük meg ismerhetjük a másikat, eltérő értelmezési formákat, metódusokat így mi is bővülhetünk, többek lehetünk.. én így értem és fogom is. Ha valamit nem látnék jól az pont emiatt is lehet.

Megyek olvasom az okfejtéseket a forumban is..
szép napot!
d

Na, lusták, megnyitottam a fórumtémát.
http://latszoter.hu/forum/az-erzekeles-fokozatairol
Oda aki írt, tessen átírni a beírását, és ott folytassuk.

Számomra úgy működik egy fotó, egy festmény, egy építmény, egy zenedarab, de jobban belegondolva még egy vers is (csak ez picit más úton), hogy előbb érzelmi hatást fejt ki rám, önmaga eszközeivel megtalál. Utána értelmezést nyernek a részletei, és összeállnak egy gondolattá, vagy éppen gondolatcsokorrá, amely újabb érzéseket katalizálnak. Szerencsés esetben a végén ott ül a katarzis, amely persze abszolút érzelmi jelenség már ismét, a legjobbak egyike. A katarzis lenne az igazi, a végső cél, de a gondolatiság utáni érzelmi állapot is jó irány, ha addig eljutok, akkor a mű nyert nálam. Ha az első pillantásra van egy érzésem (jaj de szép!) és leblokkol, nem jön gondolat, maximum csak hogy mennyibe kerül, vagy hogy jól mutatna a falon, akkor az súrolja már a giccset nekem. A második érzésre hajtok mindig, a megértés utánira. Azért is bogozgatok annyit olyan szívesen, hogy ami elindult nálam első érzelmi hatás után megtaláljam az értelmét, és keressem, várjam, hogy utána mi történik bennem. Önző egy dolog!

Zsolt az értelmezésemben azt próbálja elmondani, hogy hagyjuk meg a fotográfiát fotográfiának, azaz hadd mutassa magát saját eszközeivel, ne magyarázza a fotó túl magát. A verbális fotó kifejezést én eleve túlmagyarázott képalkotásnak fordítanám.

(((( És valahol azt gondolom, hogy talán ez nem is teljesen kerülendő út, hanem egy lépcsőfok, amin túl kell emelkedni. A teljesen természetes, spontán alkotók, az őstehetségek át is ugorhatják bizonyára. Ugyanakkor fel kell ismerni, nem mindenki őstehetség (magamról beszélek) - nekem marad a szorgalmas, gürcölős út. Igaz, a heroikus kultúrákban a középszerűség szégyenletes volt, de azt gondolom, hogy manapság más perspektívák is megjelentek a horizonton, másképpen értékelődnek a különböző rétegek. Mára felismertük, hogy mindenkinek van szerepe - és az ismeret birtokában lévő ember visszahat az ismeret tárgyára... Mielőtt kapok egy nagy fülest a hülyeségekért, egyszerűbben is elmondom, arra gondolok, hogy azért is kell érteni a művészetet, hogy az életben maradjon. Persze nem erről szólt Zsolt, csak elkanyarodtam)))

Tamás felvetése kapcsán is van egy-két gondolatom (a "de mi van azokkal"-hoz :)
Ha elemeire bontom magát az alkotó folyamatot, látnom kell, hogy a szándékos üzenet nélküli érzelem átadás is eleve gondolati mederben valósul meg. Első pont, hogy ismeret kell annak megvalósításához, hogy az érzelmet jól át tudjam adni. A hatás máris művi hordozót kap. A kálhya melege átalakul a hordozó szerinti formára. Ez a forma kerül ki a nappali falára, és próbálja dekódolni önmagát. A dekódoláshoz kellek én is, mint vevőegység. Ha érzékenyebb antennám van, vagy nagyobb emocionális képességgel rendelkezem, könnyebben megindul az érzelmi dekódolás. Ha intellektusom a nagyobb, aszerint próbálom kifejteni. Ezzel azt akarom mondani, hogy szerintem az alkotó bőven elengedte az alkotása kezét, szándéka már egyfajta veszteséges tömörítéssel átadásra került. A fele sikeres átadás (a kibontás) már nem rajta múlik. Ezt ösztönösen felimserve sokan megpróbáljuk túlbiztosítani a művet, félve, hogy a vevő egység hibás, vagy más nyelvet beszél, stb... Szerintem Zsolt ennek a nehezékeknek kidobálásáról beszélt, hogy hadd repüljön a léghajó. És Tamás felvetése ekként talán nincs ellentétben Zsoltéval, azaz nem indokolt a DE. :))

Bocsánat, ha fárasztó voltam! :))

Nyittok ennek egy topicot a fórumban? Ott jobb lenne. Hmm?

Tamás: abban az esetben, amikor "nem akar semmilyen megfogalmazott üzenetet átadni, csak egy őt ért vizuális (és érzelmi) hatást szeretne tovább adni", akkor értelmezésem szerint éppen ez az üzenet, azaz a vizuális és érzelmi hatás maga. Az üzenetnek nem kell feltétlenül konkretizálhatónak, egzaktnak lennie, sőt!

Elgondolkodtató amit mondasz, egyet is értek vele. De mi van azokkal a képekkel, amelyekben a készítőjük, nem akar semmilyen megfogalmazott üzenetet átadni, csak egy őt ért vizuális (és érzelmi) hatást szeretne tovább adni. Természetesen, most nem a semmitmondó, közhelyes képekre gondolok. Szerintem, ilyenkor nem baj, ha a néző (befogadó) más érzelmi, gondolati úton halad. Mert, például, más a kulturális szocializációja, vagy egyszerűen, más beállítottságú személyiség.

Már jónak kell lennie. Frissítsd.

10:21 - nél beakad nekem a videó. Megnézem majd holnap, lehet itt a gond. Addig értem :)