Miskolcon jártam című műsoromhoz ezt a képedet választottam illusztrációnak.

Gábor: Maradjunk az általad elsőként vázolt változatnál, a mónikasót ha lehet hanyagoljuk :)

Dániel: Miskolcon belül is lehetnének csodák - csak sajna úgy tűnik ezekre ma már nincs igény, ezért inkább hagyják őket az enyészet martalékává válni. Ez a környék szomorú és igen látványos példája ennek :( Egyébként én is Bükk rajongó vagyok, amikor már nagyon elegem van a civilizáció áldásaiból a fennsíkon szoktam feltöltődni.

miskolcon szocializálódtam és nem tett jót. nekem miskolc csodái a miskolc (áthúzva) tábla után vannak nyugatra, a bükk hegységben. csupán néhány mentsváram van a városban. ő az egyik.

A kép mégis "beláttat" a házba:
mindenütt macskák, gyertyák, a rozoga padlókon elszáradt virágszirom-tenger, baljósan pislákol a tűz a kandallóban és az utolsó Rózsakeresztes megpróbálja megidézni a megidézhetetlent.
Vagy: Icunénikisnyugdíjasnéziamónikasót és néhakikárálaházfalátösszefirkáló pernahajderötösszámúáltalánosiskolásokra.

Kedves Zsolt! Én nagyon örülök annak, hogy itt csaponghatok. Izgalmas kihívásnak tartom a leckéket, és egyben jó lehetőségnek arra, hogy időnként kimerészkedjek abból a skatulyából, amibe jórészt a fotófeltöltő oldalaknak köszönhetően kerültem.

Az Estiskolán kicsit speciálisabb a helyzet, mint a fotófeltöltő oldalakon, ugyanis azzal, hogy arra ösztökélünk mindenkit, hogy a leckéket oldja meg, egyrészt igyekszünk irányt szabni, másrészt kicsit talán a megszokott útjából kitekinteni is a beiratkozottakat. Ezért elsőre ha személyes szinten nézzük, lehet a dolog csapongó, viszont ha válogatást adunk az itteni képekből, leckékre beküldött anyagokból - ahogy a Művészetek Völgyében is - akkor nagyon izgalmas lesz egymás mellett látni különféle felfogású alkotók munkáit. Aki ott volt a völgyben, a kis kamarakiállításunkon erről személyesen is meggyőződhetett, hogy az az összekötő szál, amit a leckék jelentenek, nagyon jól rendezi egybe a sokféle látásmódot. Ez a fő cél, ezért is szorgalmazzuk a leckecsinálást, és hát persze nem titkoltan azért is, hogy a mi kis közösségünk is egymásra hangolódhasson. Mert a közösség nagyon fontos.

Köszönöm! No igen, az eddig ide föltett képeim kissé csapongóak stílus terén, talán ez az első olyan, ami igazán jellemző rám.

Haló!

Most jöttem rá ki vagy! Hiszen én már értékeltem képedet a Fotózzon! De valahogy a Gáborról nem ugrott be a Mike. Ez a kép viszont olyan stílusú volt, hogy elő kellett keresnem a régit. És lám!

Jók azok a képek, és ezek is itt.