Megint a régi lemezt fogom feltenni: nézőpont! Honnan nézzük az eseményt? Ez most egy kívülálló szemlélődése. Nézhetjük ezt az anya szemszögéből, aki kapja ezt a virágot, nézhetjük a gyerekéből, aki adja, és nyilvánvaló, hogy ha a gyermekkorról beszélünk, akkor nem a felnőtt szemszöge lenne a megfelelő. Most oldalról nézzük ezt, egy kívülálló szemével látjuk, így azt tudjuk megfigyelni, hogy mit lát ebből az apa, a nagyanya, vagy a testvér. Nem vagyok benne biztos, hogy ez egy optimális megoldás. Abban a tekintetben sem, hogy bár nagyon fontos lenne az arc, ha már portréban gondolkodunk, és elfelejtjük azt, hogy ez a gyermekkor lecke, de az arc most oldalról van fotózva profilból, és ez nem tudja azt az erőt képviselni, mint egy legalább félprofilos közlés, és ettől át kéne, hogy kerüljön a hangsúly a csokorra, az pedig kiszorult a szélére ennek az egésznek. Nagyon furcsa az, hogy a felnőtt szereplő is éppen hogy csak belefért ebbe a képbe. Úgy vágtuk körbe az eseményt, hogy kilóra megvan, ott van a gyerek, az anya keze, a virágcsokor, minden ott van, de ez a ritmus nem az a ritmus, amivel tudnék én most valamit kezdeni. Azért nem, mert ha visszatérünk ahhoz, hogy ez a gyermekkor lecke, akkor igenis tessék odaállni a kis szereplő mögé, és az ő szemszögéből nézni ezt az egészet. Elég csak egy kis részlet, egy kis darab abból, hogy ő ott van, a fejéből, hátulról valami nagyon minimálist oldalt behozni, és a kezére koncentrálni. Arra a gesztusra, hogy átadom a csokrot. És lehet használni a mélységélességet, hogy kis mélységélességgel dolgozva csak a csokor éles, és a mögött lévő szereplő már életlenbe fut. Sok mindent lehetne játszani, csak nem nagyon értem, hogy miért innen oldalról lett ez az egész lefotózva. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)