Abszolút értem, hogy miért a család leckébe készült ez a kép, és maga a gesztus is rendben van. A vágás az nekem annyiban fura, hogy szűkre vett az egész, tehát, ha ekkora gesztusokat tudunk hagyni itt a kép elején, ekkora kézmozdulatokat úgymond, akkor oldalirányban is többet kéne hagyni. Érdemes lenne - főleg a fejnél -, még egy kicsi levegőt hagyni. Most annyira belevágtunk a koponyába és a haj vonalába is, hogy ettől olyan fura az egész: miért nem láthatom azt, hogy ez hogyan történt? És milyen helyzetben? És ráadásul, ha ez egy fekvő kép, akkor az is kiküszöbölődik, ami most a felső résznél, a jobb felső sarokban, mint hiba jelentkezik, hogy a háttérből egy fekete csíkot kapunk, ott valami lemaradt, és ez egy kicsit elveszi a figyelmet. De a gesztus az abszolút érthető és ez egy nagyon jó irány! Megértve azt, hogy itt nem egy könnyű helyzet van, mert a modelled - ahogy leírod -, egy örökmozgó, és ezt nem biztos, hogy könnyű ábrázolni. Én azt mondom, hogy ez egy 2 csillagos megoldás, de jó lenne, ha még dolgoznál vele úgy, hogy tudod, hogy milyen intenzitással mozog, ezt bele lehet kalkulálni a képbe, kicsit távolabb mész az objektívvel, hagysz a modellednek egy nagyobb kimozgási lehetőséget, és akkor nem szaladsz ki a képhatárból, nem verődik bele úgymond a motívum a képhatárba, vagy nem lóg rajta túl. Ha már ez egy ilyen fekvő helyzet, akkor egy fekvő képet hoznék hozzá, pontosan azért, hogy ne szorongjon a néző abban, hogy most ő miért egy ilyen csonkolt formát kap. Én ezt tudom hozzátenni. (hegyi)
értékelés:

Én azt gondolom, hogy a magad fotós útján ez egy nagyon jó kép, nagyon jó meglátás. Nagyon szépek a ritmusok, amiket felfedeztél a fűkalászokkal, ezekkel a kis növénykékkel. Jó a háttér is, tehát az egész egy nagyon izgalmas látványt nyújt. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is, mert tényleg egy nagyon gusztusos képet kaptunk. Ugyanakkor egy-két dologra szeretném a jövőt illetően felhívni a figyelmedet, mert azért vagyunk itt, hogy megpróbáljunk mindenből a maximumot kihozni. Fogjuk fel ezt az egészet úgy, mint egy grafika. Erre utal az is, hogy ez az egész tónusban nagyon csökkentett tónusterjedelemben dolgozik. Tehát vannak úgymond a feketéink meg van a háttérnek ez az aranyló barnás színe, ez a két szín uralkodik. Ha ezt grafikaként fogod föl, akkor olyan, mint amikor az ember telefonálás közben rajzolgat, és a csuklójának a mozdulatával húzogat vonalakat, és a csukló mozgása behatárolja azt, hogy viszonylag ferde vonalakat fogunk húzni egy enyhe ívvel, mert a csukló mozgása ad egy ilyen ívet az egésznek, ezek azok a kalászok, amiket látunk. Aztán vannak azok a kis határozottabb fűszálak, amiknek már levelük is van. Ezek kevésbé dőlnek, jobban kidolgozottak, és nagyon jó, hogy ennek az egésznek van egy mélysége, tehát, hogy az élességgel úgy dolgoztál, hogy a háttérben egészen más formák tudnak kijönni, de a tömeg érzetét nagyon jól jelzi. Igen ám, de ha találnál valami olyan füvet, ami nagyobb tömeg és nem ennyire ferde, akkor az az egy fű akár már visszahúzná az egészet, és máris van egy jó ritmusunk. Most attól, hogy tulajdonképpen minden egy irányba dől, az emberben ez az érzést kelti, hogy én magam próbáljam meg ezt visszafordítani. Még akár az is segíthetett volna, hogy fogod, és kézzel visszasimogatsz egy párat közülük. Biztos lett volna több, ami úgy marad. A másik pedig, hogy a kép fölső részéből hoztál egy döntést, hogy téged mennyi érdekel és csináltál egy vágást. Ha a képnek mondjuk, nagyjából a felső részének a jobb oldalát nézed, akkor ezek a kalászok úgy lettek elvágva, hogy a bennük lévő magocskák, amik az egésznek a ritmusát adják, azok is el lettek metszve. Tehát nincs azzal baj, hogy hoztál egy döntést, és vágtad a kép tetejét, de túl szigorú voltál. Még egy dolog, amire esetleg rá lehetett volna segíteni, hogy nagyon jót tesz ennek az egésznek az a néhány csillanás, amit észre lehet venni itt egyik-másik levélkén. Ennek a csillanásnak a mennyiségét és intenzitását lehetett volna növelni kétféle módon. Az egyik az, hogy valamivel rávillantasz vakuval, lámpával erre az egészre, vagy ha van nálad valami kis üdítő, akkor ráfröcskölsz erre az egészre, és ahogy a nap megcsillan a cseppeken, máris több lett volna ezekből a csillanásokból, és az is nagyon izgalmas lett volna. Amiket eddig elmondtam, nem azt jelenti, hogy ez a kép nem jó, mert nagyon is jó. Én azt próbálom csak elmondani, hogy mi az, ami még többet adott volna, még határozottabbá tette volna ezt az egészet. De nagyon örülök annak, hogy ezt a képet láthatóm, mert egy nagyon fontos irány, amit lehet egy kicsit többször használni, ez a sziluett, mert nagyon kifejező tud lenni. Várom a többi munkádat! (hegyi)
értékelés:

Örülök neki, hogy egy ilyen határozott képpel jelentkezel, tényleg olyan, mint egy erdei nimfa vagy akár fantasy filmeket is hozhatunk ide példának. Sok olyat tudok mondani, amit nem láttam, például nem láttam az Avatart. de valamiért van egy ilyen érzetem, hogy ebben van némi párhuzam, mint ahogy nem láttam a Gyűrűk urát sem, de efelé is el tudok menni, sőt, akár a Harry Potter felé is. Mindenesetre nagyon jó megoldás. Egyetlen egy dolog visz ki a hangulatból, a körömfestés. Az ott olyan mai csajszis, miközben a ruha ellentmond ennek. Nem vagyok divattervező, de ha van szavam, akkor én nem a ruháról mondanék le, hanem a körömfestésről. Jó ez a stílus, amit mutatsz, illik a hajhoz és a helyzethez is. Ahogy figyelem a szoknyának a hosszúságát, talán annyit hozzátennék, hogy lehet, hogy adtam volna még a szoknya aljából is, ez még talán hozzásegíthetne minket a teljes boldogsághoz, de el tudom így is fogadni. Nagyon tetszik a gesztus, van ebben nem csak egy csajszis vonal, mert az arcnál, a tekintetnél és a szájtartásnál van egy dac, egy ilyen tűzről pattant menyecske érzés is. Ez jó, kellenek ezek az energiák. Azt írtad, hogy nem valami kreatív. Szerinte ez nagyon rendben van. Nem kell mindig hatvanhárom csomót rákötni valamire, hogy jól működjön, ez így egyszerűen is működik. Úgyhogy köszönöm szépen. A körömlakkon el lehetne gondolkozni a későbbiekben, az ékszerek a kézen, a fém karperec megint csak a stílusból visz ki, lehet, hogy az a kis masni elég lett volna. Ezeken esetleg a jövőben lehet majd finomítani. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés: