Naplemente

Naplemente

Akárhányszor erre a képre nézek, gondolatban mindig megcsap a meleg szellő és visszarepülök ide, és elkap a szabadság érzése. Aztán kinézek az ablakon, a fák üresek, hideg van, latyak és sár, és ráébredek hogy még még legalább fél évet kell várnom erre az érzésre. Francba.

Én azt gondolom, hogy a magad fotós útján ez egy nagyon jó kép, nagyon jó meglátás. Nagyon szépek a ritmusok, amiket felfedeztél a fűkalászokkal, ezekkel a kis növénykékkel. Jó a háttér is, tehát az egész egy nagyon izgalmas látványt nyújt. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is, mert tényleg egy nagyon gusztusos képet kaptunk. Ugyanakkor egy-két dologra szeretném a jövőt illetően felhívni a figyelmedet, mert azért vagyunk itt, hogy megpróbáljunk mindenből a maximumot kihozni. Fogjuk fel ezt az egészet úgy, mint egy grafika. Erre utal az is, hogy ez az egész tónusban nagyon csökkentett tónusterjedelemben dolgozik. Tehát vannak úgymond a feketéink meg van a háttérnek ez az aranyló barnás színe, ez a két szín uralkodik. Ha ezt grafikaként fogod föl, akkor olyan, mint amikor az ember telefonálás közben rajzolgat, és a csuklójának a mozdulatával húzogat vonalakat, és a csukló mozgása behatárolja azt, hogy viszonylag ferde vonalakat fogunk húzni egy enyhe ívvel, mert a csukló mozgása ad egy ilyen ívet az egésznek, ezek azok a kalászok, amiket látunk. Aztán vannak azok a kis határozottabb fűszálak, amiknek már levelük is van. Ezek kevésbé dőlnek, jobban kidolgozottak, és nagyon jó, hogy ennek az egésznek van egy mélysége, tehát, hogy az élességgel úgy dolgoztál, hogy a háttérben egészen más formák tudnak kijönni, de a tömeg érzetét nagyon jól jelzi. Igen ám, de ha találnál valami olyan füvet, ami nagyobb tömeg és nem ennyire ferde, akkor az az egy fű akár már visszahúzná az egészet, és máris van egy jó ritmusunk. Most attól, hogy tulajdonképpen minden egy irányba dől, az emberben ez az érzést kelti, hogy én magam próbáljam meg ezt visszafordítani. Még akár az is segíthetett volna, hogy fogod, és kézzel visszasimogatsz egy párat közülük. Biztos lett volna több, ami úgy marad. A másik pedig, hogy a kép fölső részéből hoztál egy döntést, hogy téged mennyi érdekel és csináltál egy vágást. Ha a képnek mondjuk, nagyjából a felső részének a jobb oldalát nézed, akkor ezek a kalászok úgy lettek elvágva, hogy a bennük lévő magocskák, amik az egésznek a ritmusát adják, azok is el lettek metszve. Tehát nincs azzal baj, hogy hoztál egy döntést, és vágtad a kép tetejét, de túl szigorú voltál. Még egy dolog, amire esetleg rá lehetett volna segíteni, hogy nagyon jót tesz ennek az egésznek az a néhány csillanás, amit észre lehet venni itt egyik-másik levélkén. Ennek a csillanásnak a mennyiségét és intenzitását lehetett volna növelni kétféle módon. Az egyik az, hogy valamivel rávillantasz vakuval, lámpával erre az egészre, vagy ha van nálad valami kis üdítő, akkor ráfröcskölsz erre az egészre, és ahogy a nap megcsillan a cseppeken, máris több lett volna ezekből a csillanásokból, és az is nagyon izgalmas lett volna. Amiket eddig elmondtam, nem azt jelenti, hogy ez a kép nem jó, mert nagyon is jó. Én azt próbálom csak elmondani, hogy mi az, ami még többet adott volna, még határozottabbá tette volna ezt az egészet. De nagyon örülök annak, hogy ezt a képet láthatóm, mert egy nagyon fontos irány, amit lehet egy kicsit többször használni, ez a sziluett, mert nagyon kifejező tud lenni. Várom a többi munkádat! (hegyi)
értékelés:

Új hozzászólás