Abszolút értem, hogy miért a család leckébe készült ez a kép, és maga a gesztus is rendben van. A vágás az nekem annyiban fura, hogy szűkre vett az egész, tehát, ha ekkora gesztusokat tudunk hagyni itt a kép elején, ekkora kézmozdulatokat úgymond, akkor oldalirányban is többet kéne hagyni. Érdemes lenne - főleg a fejnél -, még egy kicsi levegőt hagyni. Most annyira belevágtunk a koponyába és a haj vonalába is, hogy ettől olyan fura az egész: miért nem láthatom azt, hogy ez hogyan történt? És milyen helyzetben? És ráadásul, ha ez egy fekvő kép, akkor az is kiküszöbölődik, ami most a felső résznél, a jobb felső sarokban, mint hiba jelentkezik, hogy a háttérből egy fekete csíkot kapunk, ott valami lemaradt, és ez egy kicsit elveszi a figyelmet. De a gesztus az abszolút érthető és ez egy nagyon jó irány! Megértve azt, hogy itt nem egy könnyű helyzet van, mert a modelled - ahogy leírod -, egy örökmozgó, és ezt nem biztos, hogy könnyű ábrázolni. Én azt mondom, hogy ez egy 2 csillagos megoldás, de jó lenne, ha még dolgoznál vele úgy, hogy tudod, hogy milyen intenzitással mozog, ezt bele lehet kalkulálni a képbe, kicsit távolabb mész az objektívvel, hagysz a modellednek egy nagyobb kimozgási lehetőséget, és akkor nem szaladsz ki a képhatárból, nem verődik bele úgymond a motívum a képhatárba, vagy nem lóg rajta túl. Ha már ez egy ilyen fekvő helyzet, akkor egy fekvő képet hoznék hozzá, pontosan azért, hogy ne szorongjon a néző abban, hogy most ő miért egy ilyen csonkolt formát kap. Én ezt tudom hozzátenni. (hegyi)
értékelés: