babaarc a tükörben

babaarc a tükörben

Gime, nem biztos, hogy mi szót fogunk érteni egymással, de nem adom föl. Első három lecke, ez a kép értelmezhetetlen, zavaros, és kompozícióban sem tudok vele mit kezdeni. Igen, valami tükröződésben van valami arc, de a háttér értelmezhetetlen, nem tudom megfejteni, nem is biztos, hogy meg akarom, mert szerintem ez művészkedés, ez nem az, ami, ez valaminek az imitációja. Ez nem jó. Nagyon határozottan mondom neked, hogy ha tovább akarsz lépni, ha meg akarod találni azt, amit keresel, akkor visszább kell most lépned azért, mert valamit a rohanásban elvesztettél. Olyan, mintha futnál előre, a kis fotós táskád a nagy futásban beakadt volna valami bokorba, és most vennéd észre, hogy jézusmárja, a milliókat érő objektívszettem ottmaradt. Vissza kell érte menni. Első három lecke, kezdjük elölről, hallgass rám egy kicsit, aztán majd mondhatod azt, hogy a Hegyi hülye, ha nem jött össze. Érdemes lenne megfontolnod azt, hogy ha mesterségesen szűkíted a mozgásteredet, és alkalmazol magadon egy pressziót, akkor az lehet, hogy koncentráltabb munkára fog késztetni. Addig, amíg az önismeret terén - fotográfiai értelemben - vannak hiátusok, addig ez a bizonytalanság csak fokozódni fog, minél mélyebbre próbálsz ereszkedni ebben a barlangrendszerben. Azért is az első három lecke, mert onnan kezdhetünk el kifele bújni, azzal a megszerzett tapasztalattal, ami már megvan, de átgondolva, újrastrukturálva azt a rendszert, ami a fejedben már összeállt a fényképezésről. Az első három leckét eddig humoros-vicces formában oldottad meg, elidétlenkedted, és ez az, ami tulajdonképpen rányomja a bélyegét a munkádra, az, hogy megpróbálsz valami olyan utat keresni, amin valamilyen áttételes üzenetet hordoz, kultúrákat is összekapcsol akár formájában. Itt is ez a babaarc nem egy európai vonásokkal rendelkező arc, de nem látom azt, hogy ez milyen szinten kapcsolódna ahhoz a háttérvilághoz, amiben ő föltűnik, átvágja a fejét a fa, a homlokán van egy fényvillanás, az orrába belement a ház. Próbálom azt érzékeltetni, hogy ahhoz, hogy ez helyén legyen, ahhoz esztétikában kell fejlődnöd. Nem tudok erre most mást mondani. Nem csak kompozícióban, hanem abban is, hogy nem veszek föl kék inghez ződ nyakkendőt, és nem csinálok primér humorokat, mert ezek azok a dolgok, amiktől nem tudod azt a hatást elérni, amit szeretnél. Nyilvánvaló, hogy mindig lesznek körülötted olyan emberek, akiknek semmi nem elég drága, vagy semmi nem fontos annyira, hogy szembesítsenek azzal, ami esetleg a problémája annak a munkafolyamatnak, amit csinálsz, hanem bőszen fogják veregetni a vállad. Ha az a cél, hogy vállveregetéseket kapj a képekért, akkor ezt a célt gyorsan el lehet érni, és persze, be fogod gyűjteni a skalpokat, mert az emberek nem tudnak mit hozzá mondani, mert nem fogják kimondani azt, hogy meztelen a király. Itt sincs hozzászólás, mert senki nem mond semmit, de legfőképp, Gime, azért, mert te csak rakod föl a képeket, de nem kommunikálsz. Tudom, hogy neked ez nem megy könnyen, de próbáljunk meg beszélgetni, mert én elpocsékolt időnek tartom azt, hogy ha csak mint egy irányvesztett hajó mész a magad tengerén, és nincs irányítás, nincsen visszajelzés. Tudom, hogy ez most keményebbre sikerülő elemzés, de hidd el, hogy az érdekedben vagyok ilyen határozott, mert tökéletesen ugyanazzal a meggyőződéssel töltöd föl az értelmezhetetlen, önmagáért való művészkedést, és ugyanabban az aspektusban tudsz föltölteni gyöngyszemeket is. Jó lenne, ha el tudnánk odáig jutni, hogy legyen visszajelzés a részedről, ha valami nem világos, legyen visszajelzés, ha valamivel nem értesz egyet, magad is kreálj és generálj vitákat, akár beszélgetéseket. Ott a fórum, kezdjünk el ott kommunikálni, ha nem a képeidnél akarsz, de mindenképpen jó lenne, ha szánnál erre időt. Ugyanis két eset lehetséges. Az egyik az, hogy beállsz abba a sorba, ahol jó néhány ember van, aki ezekért a pillanatnyi sikerekért harcol, és nem törődik azzal, hogy összeáll-e egy koherens munka, és lesz-e Gimesi-féle stílus, vagy pedig szakítasz ezzel az iránnyal, és azt mondod, hogy lehet, hogy több alázatot fog követelni, lehet, hogy nagyobb szenvedéseket fog okozni, de megpróbálkozol újból építeni, újból strukturálni magadat. Kérlek, hogy ezen gondolkodj el. Hidd el nekem, hogy őszintén szeretnék segíteni, csak úgy nagyon nehéz, ha olyan, mintha én állnék egy üres szobában, az üres falaknak beszélnék, ahol néha föl-fölvillan egy újabb kép, akkor arról megint az ember valamit mond, de mintha valami titkos idegen egy diavetítővel vetítené ezeket a képeket, nincsen kapcsolatom vele. Ha egyetértesz, akkor próbáljunk meg ezzel valamit kezdeni. (hegyi)

Hozzászólások

45
Értékelem!

Komolyan indult az év című ma esti Véleményesünkhöz ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.

67
Értékelem!

Gábor, csak mondom, hogy ha ilyet küldene, visszaadnám ismétlésre. Engem a hülyéskedő Gime már nem köt le, nem érdekel. A tábori anyagokban vannak azok a képei, amikre építeni lehet.

72
Értékelem!

Azt nem értem, hogy aki már ilyeneket csinált (http://latszoter.hu/szakkor/elmult-dobbenet) az mit hagyja, hogy a Zsolt itt zrikálja. Oda kell tenni az első három leckét, de úgy, hogy reccsenjen és akkor lehet menni tovább. Meg egy csendéletet, mert ha az első hármat letetted, akkor azzal fog piszkálni.

84
Értékelem!

Gime, röviden mondom. Első 3 lecke. Ne agyalj tovább.

60
Értékelem!

Jó, hát azért az a "nem kristályosodott még ki" dolog, persze, még nem "kristályosodott ki", bár nem fogalmaztam egészen egyértelműen az előbbiben, de azért már alapvetően nem egyszerűen a "csak lődörgök és majd lövök, ha jön valami" jellegű dolog megy, hanem pont azért indulok el, mert szeretnék valamit. Tehát elképzeléssel indulok el.
Na persze nem mindig. Vannak olyanok is, hogy nem is fotózni indulok el, hanem pl. közértbe, csak menet közben jön valami... Ez a kép is egy ilyen, ami alatt most beszélgetünk.
Hogy 2+2 év? Hát ennyi erővel lehetne azt is mondani, hogy 2+nagyon sok év, hiszen már általánosban is érdekelt a fényképezőgép, csak épp az van, hogy 2 éve foglalkozom vele rendesen, odafigyelve, előtte meg csak afféle "turistafotós" üzemmódom volt. Ezért mondom, hogy 2 éve.
Persze, hogy nem "múló rosszullét" az, amiről ez szól bennem.
Szoktam azon is gondolkodni, hogy sorban végignyomni a leckéket. De amíg nem jön még ötlet szinten sem egyes leckékhez semmi, addig nem jön. Ennyi. És hát pont azt mondod te is, hogy legyen elképzelésem, és azt valósítsam meg, ne pedig "kívülről befele" haladjak... ;) Ezzel egyet is értek, és éppen ezért nincsenek egyes leckékre megoldásaim. Egyelőre. Bár ez nem garancia arra sem, hogy valaha is lesz mindegyikre...
Így hirtelen most ennyi...

52
Értékelem!

András, ha a véleményemre vagy kíváncsi, márpedig azért írtad, mert arra vagy, akkor azt kell mondjam, hogy a két év arra tökéletes - mellesleg több az mondjuk kettővel, mint kettő - hogy abban bizonyos legyél, hogy nem csak múló rosszullét, hogy fényképező van a kezedben. Azért mondtam, hogy jó lenne, ha elkezdenéd az elejéről a leckéket, mert az első három lecke szerintem jó alapozás, és jó arra is, hogy valahogy gatyába rázódjanak a dolgok. Aztán meg azt is gondolom, hogy ha az ember azt csinálja, amit írsz, hogy megyek, meglátom, lefotózom, az kintről befelé haladás, azaz futsz az impulzusok után. Ez is lehet érvényes, de én meg azt mondom, hogy ez a 2+2 év már ahhoz elég kell legyen, hogy a kezdeti rácsodálkozáson túl legyél már és elkezdj bentről kifelé haladni, azaz azt kezdeni keresni, hogy ami benned felgyűlt, azt hogy tudod kifejezni, és hogy használod a világot arra, hogy úgymond igába hajtva téged szolgáljon az alkotásban.

Magyarán: a lődörgős lövöldözős kincstalálós dolog viszonylag kényelmes, és jó szinten tartó dolog, de előre nem nagyon lépsz vele, vagy ha igen, iszonyatosan lassan. Még a leghatározottabb elképzelésűeknek is jó, ha van valami, ami keretet szab, ami irányban tart. Erre vannak a leckék, hogy ezt az irányt megszabják, már amennyire. Ezért ha úgy érzed, hogy eljött az idő, hogy elkezdj egy grádiccsal feljebb lépni, akkor azt mondom, hogy tessen elkezdeni az első leckét. Aztán a másodikat. És így tovább. Nem egy nap alatt, hanem akkor lépve tovább, amikor megvan a 3 csillagos kép. És nem lazázni szanaszét, mert az már megvolt, oké, de talán már feljebb kéne lépni.

59
Értékelem!

András, szerintem a humoros látásmódod már egy jó kiindulópont. Nem kell mindent véresen komolyan venni, ezt már megmutattad. No és a képeidben megtalálható rejtélyes üzenetek. Az se semmi.

60
Értékelem!

Zsolt, köszönöm az elemzéseket, tanúlságosak!
A hozzászólások hiányáról: Amiért nem szólok hozzá, az azért van, mert nem tudok mit hozzászólni.
Kommunikálok, de nem szóban, hanem képben. Ezek nagyon sokszor, még a gyöngyszemeknek nevezetek esetében is olyanok, hogy megyek, meglátom, és elvarázsol, lefotózom...
Egy biztos: nem a vállveregetések gyűjtése miatt csinálom azt, amit. Egyszerűen kísérletezek, keresek, meg ilyenek.
Aztán az is kérdés, hogy mi az, hogy találjam meg az utam? Mármint tény, meg kell találnom, de kérdéses, hogy csak egy féle irányt kell-e vennem, vagy többfélét is csináljak?
Ha belegondolok, tulképp csak két éve kezdtem, az út legeslegelején járok. Csoda, hogy még nem kristályosodott ki bennem bármi is? ;)
Egyébként egyetértek, kezdeni kell ezzel valamit. :)

Új hozzászólás