Örülök annak, hogy Viki újból köztünk van, és remélem, hogy ez már egy hosszabb és tartósabb, és ráadásként még abban is reménykedem, hogy egy kommunikatívabb jelenlét lesz, mert fontosnak tartom azt, hogy egy-egy munkáról, képről, kezdjünk el eszmecserét folytatni. Abban, amit látunk az, vagy az lenne az izgalmas, ami a tetoválás és az arc közti párhuzam, hogy ezt a szemet a sajátja helyére emelte az alkotó, és ez egy jó ötlet. Kepes György jut erről a képről eszembe, mert van egyfajta párhuzam, mégpedig abban, hogy a feleségéről készített egy portrét, aminél egy pávatollat használt az egyik szem helyett, tehát, azt tette az egyik szem helyére, érdemes rákeresni. Azért mondom ezt párhuzamként, mert még akkor is, ha ez nem volt egyértelmű cél, nem baj az, hogyha ilyen visszacsatolások, visszatekintések vannak az ember munkájában, mert kell ismerni a múltat, a régieket, és az nem baj, ha ezeket újragondoljuk. Két dologgal van problémám. Egyrészt, ezek a mobiltelefonos fényképező szoftverek ráteszik ezeket az álkereteket a képre, és én ezt most itt nem érzem annyira fontosnak. Sőt! A másik az, hogy talán azért érdemes lenne ezt a képet komolyabban venni annál, mintsem, hogy megmaradjunk egy mobiltelefonos tanulmánynál. És érdemes lenne megcsinálni rendes fényképezőgéppel, ugyanis volna ennek ereje és létjogosultsága. Talán arról is érdemes lenne még beszélni, hogy mi az, ami most, ezen a képen elviszi a fókuszt. Egyrészt a világítás, mert arra figyelni kell, hogy a közelebbi részek mindig határozottabb fénymennyiséget tudnak magukra gyűjteni, tehát a kar néhol már ki van égve. A másik problémám ennél még jelentősebb, mert az előbbi lehet akár egy tudatos helyzet is, de amit én végiggondolnék, és egy ismétlésnél talán másképp csinálnék, az a ruha. Én azt gondolom, hogy ha ehhez megfelelően intim és plasztikus fényviszonyokat keresünk, akkor ez megoldható e nélkül a ruha nélkül is, már csak azért is, mert ez egy olyan másik formai játékot kapcsol be, ami bizonytalanná teszi a nézőt, hogy most akkor mire is akar kimenni a fuvar. Ez most nekem egy 2 csillagos portré, úgy, hogy mindeközben én azt kérném a Vikitől, hogy fontolja meg azt, hogy megismétli ezt, és újból megcsinálja. (hegyi)
értékelés: