Bájos, mikor egy gyermek elmereng.

A lecke szempontjából, a gyermekkor lecke szempontjából kell egy kicsit beszélnünk a színdramaturgiáról, és onnan próbálnánk meg értelmezni a képen látható történetet. A festészetben és erről már többször beszéltünk, a plakátfestészetben, gondolva itt elsősorban a Tanácsköztársaság idejére, a mozgósító, figyelemfelhívó plakátokra, a szürke és a vörös kapcsolódása az egy nagyon erősen dinamizáló helyzet. Abszolút a plakátnyelvi környezet használja ezt. Irtózatos módon generál. Itt azt kellene mondani, hogy a kép jobboldali részén a kis modell vörös ruhája melletti háttér az valami víz lehet vagy zöldes háttér, de ha színtónusban nézzük, akkor ez itt egy szürkét jelent, és ez őrületes módon dinamizálja a vöröseket és a keretezett arcon kívül a képen csak ez a pici szürke és a vörösek különböző árnyalatai vannak jelen. Ebből az következik, hogy noha egy kisgyermeki arcot látunk, ahogy kitekint valahová, mégis őrületes módon… hát ’agresszív’ és dinamikus képet látunk. Nem tudunk másra figyelni. Ez lehet az alkotó szándéka is, hiszen ő választotta ki a vöröseket és szürkét, hogy keretezze a modellt, és ebből következik az is, hogy összetett módon maga az alkotó személyisége is az, amit láthatunk. Általában a vörös és annak az ilyen árnyalatai az érzelmeket, érzékiséget jelzik, erősítik. Ez nem egy megnyugtató kép. Az alkotó választása az már maga egy komponálás. Értem ez alatt, hogy a fényképezőgép használatából eredő kiválasztás az már maga egy döntés, hogy a valóság folyamatosságából mit örökítek meg. Ez itt egy kiválasztás, hogy valakinek a karján, valaki mellett egy kisgyermeket látunk – és ez a kiválasztás is az alkotót jellemzi; a vörösek és szürkék dinamikája, érzékisége az maga az alkotó. A kép ilyesfomán magát a kis modellt keretezi be, de miközben egy valódi kisgyereket látunk, én megkockáztatom, hogy bár ez egy gyermekkorról is szól, mégis ez a Falusi Csongor mostani állapotáról, erről a dinamikus, büszke és erőteljes állapotról, ami ebben a képben jelen van. Ezt azért mondtam el, mert mint egy fotó, mint egy alkotás nagyon is helyénvaló a kép, de nem teljesíti a gyermekkor általunk megfogalmazott feltett kéréseit. Ettől függetlenül maradhat ebben a kategóriában, és érdemes elgondolkozni arról, amit itt a képről mondtam, akár elvetve is, és megpróbáhattok meggyőzni az ellentétéről is. Én megadom a két disznót, de kérem, hogy a Csongor egy kicsit mélyebben, és önmagára visszavetítve próbáljon foglalkozni ezzel a leckével. (szőke)
értékelés: