Nem kicsi és nem kevés...

Roland már régóta velünk van és nagyon örülünk, hogy elküldte a leckéjét is, erre próbáljuk a többieket is bíztatni, hogy bármikor be lehet kapcsolódni a folyamatokba, nem késtek le semmiről. Nagyon örülünk ennek a képnek, nem tudom, hol készült ez a kép, hogy Magyarországon, vagy máshol, mert ha netán Rolandéké ez a bambuszerdő, akkor jó lenne tudni, hogy hogy lehetne egy tövet vásárolni, akár négy citromdisznóért is, de félretéve a viccet, visszatérve a képre, a növények, rudak ritmusa az előtér-háttér viszonylatában nagyon jól van elhelyezve, jó ez a bal oldalra súlypontozott bambusztest, amit egy kéz fog, jó az, ahogy ezt az erdőt látjuk. Talán amin érdemes lenne elgondolkodni, hogy a kategória, amire ez a lecke érkezett, az alkotó és a környezet arányrendszerére épül és nem fordítva, ez alatt azt értjük, hogy az exponált kép, amit látunk, kevéssé tartalmaz üzenetet az alkotóról, csak az az aszimmetrikusan metszett kézfelület található itt szignóként, ami a bal alsó sarokban látható. Ez lehet tudatos, hogy visszahúzódó vagyok, fejts meg, küzdj meg értem, ez is egyfajta személyes üzenet lehet, de el kell dönteni, hogy ez tudatosan van így, és ezt kell megkapnunk a kódolásból, vagy a kattintásnál így sikerült. Azt kell elfogadni, hogy mindegy, hogy hogy történt, az a mese, amit a néző megkap, megmásíthatatlanul a képkereten belül történik meg, a keret az a szabály, amin belül sokféleképpen lehet értelmezni egy üzenetet, de ez az üzenet a képkereten belül a képzőművészet szabályaival értelmezve kezd el mesélni. Jó lett volna azért a vaku helyett más megoldást találni. Várjuk a folytatást. (szőke)
értékelés: