Ha minden igaz, és nem valami egyéb trükköt alkalmazott itt a Bara, akkor ez egy szendvicsnegatívnak hívott eljárás, most hogy ezt valóban negatívval hozta létre, vagy két elektronikus kópiának az egymásra másolásával, az ilyen szempontból mindegy. Az is jól látszik, hogy ez megint egy ilyen tükröztetős helyzet, ezzel találkoztunk már a Baránál a közelmúltban. Megint ez a magyar kártya szimbólumrendszer, hogy a kör dáma vagy nem tudom mi – kártyában nem vagyok túl jó – jelenik itt meg két verzióban. Ezek nekem nagyon tetszenek, de most kérdéses a kép közepe, hogy mit akar mondani. Tehát addig amíg az előző Bara képnél, ahol a teregetési helyzet volt és ott volt egy ilyen ismétlés, az egy nagyon erős kompozíciót hozott létre, itt most nekem a középtér nem annyira erősen értelmezhető. Úgyhogy ennél a képnél ez az ismétlése nekem annyira nem jön be. Sőt! Ha az alsó egynegyed eltakarásra kerül és ott egy vágás történik, tehát az alsó ismétlődést levágom, akkor egy nagyon izgalmas kompozíció jöhet létre - onnan, ahol ez a lépcsőforma elkezd ott alul kiszélesedni, én ott egy vágást létrehoznék és akkor abban benne van egy feszültség, egy szorongás: bemenjek ebbe a vízbe, amit itt a lépcső képvisel, vagy felmásszak rá, vagy le tudok-e róla jönni. Tehát ez egy több rétegű történetet hoz, és akkor ez nekem erős. Így most ez nekem annyira nem hozza ezt, úgyhogy én ezt most visszaadnám Barának ismétlésre, vagy átgondolásra, hogy itt most mi is akart történni. (hegyi)