Barátság

Viki a képeihez rádióműsorokat is készít, ez nagyon nagy segítség az értelmezésben, de nem mindenki hallgat rádióműsort. Van, aki csak a képpel szembesül, és a képnek önmagában is működnie kell. A kérdés az, hogy itt látunk egy helyzetet, egy kerti szituációt, és ki hogyan értelmezi ezt a képet. Nyilván itt abból kell kiindulnunk, amit Viki megmutat, tehát látunk egy férfit, aki egy hintában ül, cigarettázik, és valószínűsítem a kézmozdulatból, hogy telefonál. Látunk egy kutyát, aki nagyon nem vesz tudomást a gazdáról, de azért mégis ott van vele, de ő is a maga szórakozását keresi. Van még egy megfigyelő is, aki ezt a helyzetet lefotografálta, az ő helyzete is jelen van a képen, ha csak szimbolikusan is. Ennél a képnél nekem az a problémám, hogy ha a barátság a telefonálással kapcsolatos dolog, ha a főszereplő férfi, nevezzük Bélának, olyan mértékben erős kapcsolatot ápol valakivel a telefonján keresztül, hogy nem vesz tudomást arról, hogy őt most itt fényképezik, arról sem, hogy a kutya mit csinál mellette, arról sem, hogy leszakad-e ez a hinta, vagy sem, akkor ez működhet, de nem vagyok benne biztos, hogy minden gesztusa nagyon jól értelmezhető. Talán, ha hevesebben magyarázna, vagy maga ez a telefonálás jellegzetesebb lenne, akkor jobban értenénk ezt a kapcsolódást. Szerintem a barátságot ez próbálná szimbolizálni, de most ez a szimbólum kevésbé erős. Lehet, hogy érdemes lett volna több időt fordítani erre, és várni, ha ez egy hosszabb telefonálás, hogy hátha vannak ebben dinamikai csúcsok, ahol érdemes az expozíciót elkészíteni. A másik az, hogy ha már ezt a gesztust nézzük, ez egy hétköznapi szabadsággesztus, hogy ülök ebben a lógó fotelban, és a szabadban dohányzom, akkor fontos lenne, hogy a láb, a kéz, minden forma bent maradjon a képhatáron belül. Ha egy kicsit tágítunk ezen a horizonton, akkor lehet, hogy az az elkülönülési vágy, amit érzékelek a nád- és fakerítéssel, jobban érzékelhető lenne, és akkor ez is hozzásegítene minket ahhoz, hogy, bár van egy kertem, de a külvilágot kizárom, mert a szomszédokkal nem akarok kapcsolatot tartani, de valaki mással a telefonon igen. A dinamikát kellene kicsit fokozni, és akkor ez jobban működne. Viki, ez most kap egy csillagot, és aztán szeretném, ha ez esetleg ismétlődne, vagy átértelmeződne a kép. Az irányt jónak gondolom, de a megoldással nem mindenben értek egyet. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Szerintem mindenki érti. Ha a képről nem derül ki, hogy hogyan kapcsolódik a barátság témaköréhez, akkor olyan képet kell fényképezni, amiről kiderül. Keressünk mondjuk olyan beállítást, ahol vagy a modell és a fotográfus/szemlélő közötti pozitív érzelmek sejlenek fel, vagy a kép két (vagy több) szereplője közötti érzelmi kapcsolat válik tapinthatóvá. Ez a feladat.

Úgy első körben ennyit kellene, szvsz. A többi problémáról majd akkor, ha ez megvan. Köszi.

"És semmi többet nem tudok elmondani, kérem, kapcsolja ki!"

Péterem, gumicsont - most már jöhet a hogyan lehet másképp, jobban. Köszi. :)

Óh, anyám... :-(

Hall, hallgat, hallgassa, két L. (Mint az államfő meg az államelnök. :-))

Bocsánat!

Azért egy kicsit hadd védjem már meg magam, mert a végén én leszek a vérg..., na, vérgonosz Fikatív Kritizátor. :-) Tisztázzunk valamit: nem mondtam véleményt. Nem mondtam, hogy valami jó vagy rossz ezen a képen.

___ Én csak kérdeztem. ___

Az Estiskolának ezen a részén feladatokat (leckéket) oldunk meg. Viki ezt a képet a "Barátság" leckéhez küldte be (és most hadd ne idézzem a lecke narratív kiírását, nézze/halgassa meg mindenki maga). Ezzel a képpel nekem az volt a problémám, hogy én (egyes szám első személyben) nem értettem, hogy a kép hogyan ábrázolja a barátságot, tehát még azt sem mondtam, hogy nem ábrázolja. Csak én nem értettem. A pedagógiában ezt kérdve kifejtő módszernek hívják. Én szerettem a fizikát így tanítani: a gyerekek fogalmazzák meg maguk a törvényeket, saját felismeréseik alapján. Messze hatékonyabb, mint ex katedra ledarálni a tananyagot.

Ha ezen túl tudunk lépni, akkor jöhet a "hogyan máshogy". :-)

Én örülök minden észrevételnek, és ennyi még nem veszi el a kedvemet. Legközelebb jobban figyelek.

Igen, de ezt csak te tudod. Emellett pedig tartom, hogy építs is, hogy hogy kéne máshogy, jobban, szerinted. Az segít.

Zsoltom, akihez és/vagy amihez nem tartom érdemesnek hozzászólni, ahhoz nem szólok hozzá, ez az én luxusom. Sapienti sat. :-)

Péterem, nem elvenni a kedvét senkinek, tudod! Nem csak kritizálni, hanem elmondani azt is, hogy lehet jobb. Köszike.

Azért vannak ennek a képnek erősségei is! Szép lenne az átlós kompozíció, ahogy balra fel a kéz felé nyúlik. Pech, hogy a kéz le van vágva. Aztán: tömegében, tartásában monumentális a figura. Jó a kép színben is. Egy lépéssel hátrébb, fél lépéssel balra lépsz - és minden ok, még a kutya is. A tanulságot kell nézni.

Na jó, tényleg béna a kép.

Viki, látszik valami a telefonból? Utal a telefonálásra valami? (Még a keze sem a fülénél van, hanem az arcánál. Valószínűleg a kinyújtott ujjával tartja a telefont.) Utal arra, hogy kivel-mit beszél?

OK, telefonál. És? Hogy jutunk ebből a barátsághoz?

Nem fogja be a fülét, telefonál. Ez a kulcsszó ehhez a képhez. Ezek szerint nem jól készítettem el.

Két kérdésem lenne: az egyik, hogy ki barátkozik itt kivel, mert a vaskaró által áthúzott, kvázi annulált kutya vagy mi épp a lompos forcsokát fordítja felénk, a modell meg erősen kinéz a képből, szóval senki nem törődik a másikkal a modellek és a szemlélő vonatkoztatási rendszerében, a másik, kevésbé lényeges pedig, hogy a sláppos, csóré lábú modell éppen cigarettafüstöt fúj kifelé az orrlikain keresztül? De miért kell ehhez befognia a fülét? (Bocs, ez már a harmadik kérdés.)

Új hozzászólás