Most mondom, rögtön az elején, hogy megvan a három csillag, és a leckemegoldás is. Hogy ez most egy szekrényajtó, nagyanyáink régi szekrényének a politúros verziója, a kort jól hozva, megrepedve a lakkréteg, vagy egy képkeretnek a külseje, vagy mi akar itt lenni, amiben Ágnest látom, nem tudom, én erre a szekrényajtóra tippelek, de az biztos, hogy az összepászítás nagyon rendben van. Benne van a tisztelet, a kapcsolat, benne van mégis a különállás, az idő, nagyon sok olyan vonalat tudott most Ágnes ide bekapcsolni, ami egy jó rezdülés erre a leckére. Én ennek nagyon örülök. Láttam azt, hogy Sándor csinált ebből egy másik verziót, én azért is kifejezetten boldog vagyok, hogy egymásnak kezdtek tanácsokat adni, és ezeket illusztráljátok is. Annál a képnél az a helyzet, hogy technikailag lényegesen erősebb képet hozott létre Sándor, viszont elveszett belőle a líra. Az, ami nekem Ágnes portréjával egyértelmű, mint üzenet, az ott hibává változik, olyan, mintha a hordozó lenne a hibás, amire felkasírozódott az a kép. Nekem nincs ezzel baj, talán egy kicsit szűkre van komponálva, itt most főképp a családi fotóra gondolok, hogy lehetne picit bővebbre hagyni ott, de ezt Ágnes tudja, hogy mekkora és mennyi van ebből a képből. (hegyi)
értékelés:
Szerintem meg hozza.
Ha bele akarnék kötni, én inkább a képkivágást piszkálnám, valahogy azt érzem kicsit esetlegesnek. De megindokolni nem tudnám, miért.