Jó hallgatást hozzá, már elérhető az archívumból is :)

Megtisztelsz!

Ősz című archív műsorom ismétléséhez ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.

Zsolt, koszonom az ertekelest. Vissza tudok menni, csak ez a kep marcius elejen keszult, szoval ilyet most nem igazan tudok reprodukalni. Ha lehullottak a levelek (vagy hamarabb, ha lesz ra idom) kimegyek ehhez a hidhoz es szetnezek.

Orulok, hogy tetszik. A fak azon a reszen amugy is elegge "kócósak". Ezen a helyen az osveny es a hid miatt keletkezett uresseg fele dolnek a jobb oldalon levo erdo szelso fai. Vagas csak egy minimalis volt a kep aljabol, tobb okbol kifolyolag. Az eloterben levo kisebb fak, bokrok, gazok, igy most szepen kifutnak a kep aljan. A masik, hogy igy alkalmaztam az aranymetszést. Vagyis probaltam. Nem igazan tudtam eldonteni, hogy hova rakjam a fo temat, a hid es az osveny talalkozasat. A kep aljabol tobbet nem lehetett volna mar vagni es balrol sem akartam, hogy megmaradjon a fak "ereje" a hiddal szemben. Az egyensuly, vagy mi :) Koszonom a hozzaszolast.

Nekem ez nagyon tetszik. :)

A híd és az erdőszél ilyen nem csak tartalmi, hanem fizikailag is két szinten való találkozása, lent az ösvény és a vonatút metszése, hogy az nagyjából harmadpontra került, két oldalról pedig magasodnak ez "ellentétes" erők... Ez a kettősség határozott hangulatot ad, a csupaszság is segít a szimbolikus asszociáció felé, a színek nyugalmasak, ahogy télen a növények és mint az a "tűrés", amit rájuk személyesít az ember, amikor "elviselni kénytelenek" az ember kéznyomát. Szomorkás kicsit, ahogy a bal felső sarokból induló sötét híd átlója a fákra vetett árnyékával egy irányban majdnem ketté szeli a képet. Nem tudom, tán a tömeg-egyensúly is jól jön ki.

A fák amúgyis ilyen dőltek itt, vagy valami miatt a jobb oldalon jobban torzult a vágás miatt a kép?