Régi, de előkapartam Nektek, várom a hozzászólásokat, véleményeket.

Az elején leszögezem azt, hogy az Árpi ezt úgy küldte be, hogy rám bízta, hogy melyik leckébe teszem, és hozzám ennek a leckének a megoldásaként volt a legközelebb álló, mindazzal együtt, hogy csak formailag illik a tánc leckébe, mert a nagy része egy szabad formájú táncról szól. Azt kell, hogy mondjam, hogy az Árpi-féle filmes munkák között számomra ez a legközérthetőbb, és ritmusában, tendenciáiban, formai megoldásában is ez a legösszeszedettebb munka. Mindaz, amit el fogok most mondani a filmmel kapcsolatban, abban a tekintetben mellékes, hogy a saját utadon ez a film egy nagyon magas szintű megoldás, és egy nagyon magas szintű jelentéssel bír. Azt gondolom, és engedd meg, hogy ezt még így a film elemzése előtt elmondjam, hogy értem én azt, amikor nagyon elvont leckék elé akarod állítani a néződet, csak lehet, hogy a belső tehetséged, ritmusod mást kíván, mint amit aggyal meg akarsz oldani. Ezt úgy is mondhatnám, hogy lehet művészkedni, de közben meg, aki ilyet le tud tenni az asztalra, annak lehet, hogy érdemes lenne elgondolkoznia azon, hogy biztos, hogy mindig fricskát kell a néző orrára koppintani, mindig rá kell pirítani a nézőre, hogy na, jó, akkor most csőbe húztalak, mert nem is arról van szó, amiről te azt gondoltad, hogy szó van? Ez azért merült fel bennem, mert eddig olyan filmeket kaptunk, amik olyan Árpisan bolondosak, mindeközben meg akkor úgy tűnik, hogy tudsz csinálni olyan filmes üzenetet is, amit az ember nem úgy kell, hogy nézzen, hogy behúzza fülét-farkát, hogy na, most vajon hol leszek megtréfálva? Mindezzel együtt én azokat a filmeket is kedvelem, tehát, nincs ezzel semmi baj, csak itt egy lényeges minőségi ugrás van. Azt is mondhatod erre, hogy ez egy alkalmazott műfaj amit csináltál, mert tulajdonképpen ez egy videoklip, és annak azért vannak kötöttségei, de én meg azt mondom, hogy ezt jó ritmusérzékkel oldottad meg, és szerintem ez egy nagyon fontos dolog.    Akkor mondom azokat, amik nekem feltűnőek, és felvetnek bennem kérdéseket. A film elején van egy kép, ahol a női szereplő megtalálja a ládát, és azokban ezeket az emléknyomokat, és elindul a maga álomútján, és talál egy nyakláncot. Az a pont, amikor állóképet raksz be, az nekem idegen. Fel kellett volna venni rendesen, és nem állóképként mutatni, még akkor is, ha egy kicsit suta attól, hogy a kamera mozog. Akár még körbe is járhatta volna a kamera azt a láncot, nem kell annak kötelezően stabilan kitartva lennie, de az állókép nekem nem illik ide. Aztán van egy ébredés jelenet a filmben, ahol szintén a női főszereplő ásít, kétszer is. Az elsőt úgy elmosolyogja, ott látszik, hogy nem őszintén jött az ásítás, de utána mégiscsak sikerült ezt az élményt magából előhúznia, és másodszorra már jobb, de itt hadd jegyezzek meg valamit. Az ásítás egy olyan működése az embernek, ami a nézőben is kiválthat hasonló reakciót, és ő is ásítani fog. Nem is olyan rég még az interneten is volt erre példa, hogy valaki ezt kutatta, és végigjárt különböző helyszíneket, az Eiffel-toronytól kezdve egyéb látványosságokat, talán az Akropoliszt is, és más ilyen helyeket, és minden helyen, ahol sok turista járt, ásított egyet, és lekamerázták azt, hogy lesz-e valaki, aki viszontásít, és mindenütt volt, nem is egy. Ezt azért érdemes tudni, mert nem biztos, hogy jó, hogy ha egy egyébként is tengerhullámzás szerűen ritmizált zenére az ásítást, mint dolgot bekapcsolod. A nyújtózás más, az jól szimbolizálja az ébredést, szerintem az ásítás nem kell oda.    Aztán van egy olyan rész, nem is egy, ahol nem érzem jónak a plánnak a megválasztását. Ezek azok a mozgási jelentek, amikor a kamera statikusan áll, tehát kiszámolható lett volna az, hogy mekkora mozgást fog a szereplő bejárni, és kinyúlik a képhatáron kívül, legfőképp felfelé. És ráadásul ezek nem átmozgási fázisok egyik pózból a másikba, hogy a kezével túlkaszál a képkereten, hanem tartósan magasra tett kézzel van, így lemarad a csukló. Ezt azért mondom, mert vannak olyan képsorok, ahol közeliket alkalmazol, és ott nyilvánvaló, hogy lemaradnak testrészek, vagy akár mozdulatok, semmi baj nincs ezzel, mert a kamera leköveti, de ezeknél a statikusabb beállításoknál nekem hibának tűnik, mint a plánnak a megválasztása, ott egy kicsit suta ez a megoldás. Vagy másik plánt kell választani, egyébként sem árt, ha van egy pici dinamika ebben, vagy pedig le kell követni a mozgást.    Van egy rész, ahol a fiatalember ül a fán, és dobol, ott nem nagyon sikerült a szinkron, de itt jegyzem meg, hogy gratulálok ahhoz, hogy a szájszinkron is működik, és sikerült ezzel is jól bánni, tehát minden más helyen ezek stimmelnek, és nagyon jól működnek. Ott a dobnál egy kicsit elpilinckázunk.    Számomra van még egy hiányossága a dolognak, a befejezés. Ha ez egy álom, azzal, hogy megtalálta ezt a ládát, és visszaidéz egy emléket, akkor valahová vissza kellene érkezni. Nem ciki a keretes megoldás. Visszajuthattunk volna a padlásra, lehet, hogy ez nem lett leforgatva, és azért maradt így, nem tudom, de nekem a vége olyan furcsán fut ki. Kigyengül a vége, hogy így egyszer csak ellírázgatunk. Eddig tartott a kritikai rész.    Az abszolút pozitív része: ugye, találtál magadnak két szereplőt, akiket a Dörögi Fesztiválnak köszönhetünk, a véletlen sodorta felénk a zenekart 2009-ben. Nem sok mindenre vagyok büszke, de ez az egyik olyan helyzet volt, amit ott gyorsba kellett megoldani, és nem a tapasztalatnak, hanem a véletlennek köszönhetően hoztunk, hoztam egy olyan döntést, hogy keressünk nekik helyet, akár azzal, hogy programot borítunk fel, de fogadjuk be őket, és ez egy nagyon jó döntésnek bizonyult, mert nagyon fontos alkotókról beszélünk, és ahogy érzékelem, ők sem távolodtak el tőlünk, tehát ez egy jó kezdet volt akkor. Tehát két olyan szereplővel dolgozol, akik kellően őrültek, és mindezt nagyon szépen mutatod meg. Jók a gesztusok, nagyon finom ez az egész. Nyilvánvaló, hogy lehet ennél látványosabb helyszínt is találni, arra tudnék itt utalni, hogy ha olyan pillanatban veszed fel a jelenetet, amikor a mező virágokkal teli, és nem csak kalászokkal és füvekkel, hanem színdinamikájában élőbb, akkor talán az erdei jelenet is egy kicsit másképp tud megnyilvánulni. De a helyszíneknek is jók a ritmusai. Van egy rész a vége felé, ami kifejezetten tetszik, amikor táncol a lány, és ilyen kis fáról lehullott termések maradtak a ruháján, és ezek nagyon fontos dolgok, hogy meg is mutatod, mert ettől válik az egész emberközelivé.    Mindazzal együtt, amiket elmondtam - ezeket azért mondtam el, mert azt kérted, hogy mondjunk véleményt -, ez egy jó ritmusú munka, és abszolút az 5 csillagos kategória, sőt, vegyük úgy, hogy ezt a leckét meg is oldottad vele. Arra próbálnálak sarkallni Árpi, és nem akarom én elvenni tőled annak az örömét, amikor az ember fricskákat ad, de ha ilyet le tudsz tenni az asztalra, akkor ez, mint mérce maradjon meg neked. Ezt a szintet kéne hozni a többi munkánál is. Tegyél bele energiát! Megéri, mert ez egy abszolút vállalható végeredmény lett, egy vállalható film. Nyilvánvaló, hogy utómunkában lehet ezen segíteni, hogy kontrasztosabb, dinamikusabb legyen, ezeket is végig lehet venni majd, de mégiscsak azt mondom, hogy a nyersanyag a fontos, és megvan ez a film. Nem csak kilóra, hanem érzelmileg is. Köszönöm! értékelés:    

Hozzászólások

32
Értékelem!

Semmi effektet nem használtam, és én készítettem az elejétől a végéig. Kimentem előtte a helyszínre, megnéztem, hogy mikor a legjobbak a fények, sokszor meghallgattam a zenét, és belevágtunk. Az ötlet és a történet a zenekaré volt, a többi az enyém. Az ének utófelvétel volt, mert el kellett utazniuk, mielőtt befejezhettük volna. Büszke nem vagyok rá, mert nem az én világom, csak ki akartam próbálni magam egy kicsit populárisabb, alkalmazott videóban is.

Zsolt!

Nem volt benne állókép, és eléggé szorított az idő, mert 7-8 óránk volt felvenni a rövid itt tartózkodásuk miatt, meg a programjaik miatt, és elég nehezen kezelhetőek. No, ezek a mentségeim. És úgy gondolom, hogy ilyet bárki tud csinálni. Zenére képeket tenni valahogy, az semmi. Zenét csinálni képekkel: engem ez érdekel.

46
Értékelem!

Mindennel egyetértek amit Zsolt itt írtál, még azzal is, amivel nem értek egyet :))) Merthogy nekem ez a mosolygós ásítás nem gond, sőt - örömteli az ébredés tőle (amikor fáradt az ember, akkor nem mosolyog, de ez itt csak egy utóásítás a lényege a mosolygós ébredés :)) meg hogy virágos rét? Istenments sztem! :))) Ezzel a barna kis lepellel, az avarral, a hullott madártollal szerintem így tökéletes a párhuzam.
Olvasom, hogy azért Ti mindketten bábáskodtatok itt, és bizonyára csomó dolog mikéntjét látjátok, a készítés pillanata ott van Nektek. De nekem abszolút külsős nézőnek nincsenek ott e részletek, csak a végeredmény. Érzem keretes szerkezet nélkül is, és én így a végső mosolyt érzem éppen. Szerintem nagyon büszke lehetsz erre Árpi!

40
Értékelem!

Tényleg nagyon szép! Mit nagyon szép, gyönyörű az egész szőröstül-bőröstül :) De jó, hogy megmutattad!
(A szivárvány és az eső igazi benne? Vagy ilyen aftereffectvagymiaszösz?) Persze bárhogyan is, nagy gratula a készítőknek, szereplőknek, énekesnek, mindenkinek :)

38
Értékelem!

Árpi, őszinte leszek, és kegyetlen. Erősen kételkedek abban, hogy ezt Te csináltad. Ez nagyon profi munka. A világítása, a fotografálása lenyűgözött. :)

Új hozzászólás