Az egyik legkedvesebb fotózásom egyik képe. Szívem szerint mindet feltenném, annyira édespofa volt a kiskrapek.
Zoli, a saját érdekedben mondom, hogy segítség lenne számodra, ha kiszemelnél egy témakört - autó, gyerek, ember, portré, akármi, de egyet - és abban kezdenél elmélyedni és nem belekapni ebbe-abba, mert így nagyon nehezen fogsz előre haladni. Ha egy ügyet kivesézel és elsajátítod a trükkjeit, az már majd a többinél segítség lehet. Itt ez a krapek, ahogy mondod, és biztos élőben aranyos volt, de itt most egy félig sellő, félig delfin, anatómiailag nincs a dolog rendben. Tudni kell, hogy a gyerek arányai eleve mások, mint a felnőtté, nagy a feje a testéhez képest, és a mimikai izmok sem olyan fejlettek még, emiatt az objektív megválasztása kritikus dolog, ahogy a póz is. A rövidülésekre most még a textil is ráerősít. Aztán ott van a csonkolások kérdése. Gondolom neki megvan mindkét lába, és az ujjai is rendben vannak, de most ez a beállítás ez nem olyan nagyon pozitív, elindít tudat alatt olyan érzeteket, amik nem a vidám életszemléletet erősítik. Aztán ott van a lágyítás. Gyereket ha lágyítasz, elmegy a csöpögésbe. Az ő bőre még hamvas, de ezt most elvetted azzal, hogy a lágyítás miatt szétkencsölődött a bőr. Aztán a színek, ha színes, akkor próbálni kell a színhelyességet meghagyni. Szóval az jó, ha van ehhez kedved, de a "röhögős" az nem olyan könnyű műfaj, mint azt gondolnánk elsőre. (hegyi)
El ne csomagold! Oké, értem, elfogadom, legyen úgy, hogy amit lehet, ismételsz, gyakorolsz, aztán majd kiadja, mi az, ami még időt kér, mi az, ami még fontos.
Nemet nem mondhatok, mert akkor elcsomagolhatnám a felszerelésemet. :) A másik meg az, hogy nincs olyan téma, ami jobban érdekelne a többinél. Lehet hogy majd később kialakul valami konkrét, de most ez van. Egyszer egy srác is azt mondta akitől végülis nem vettem obit, hogy szemeljek ki egy témát. Akkor már céltudatosan lehet obit is venni és nem futok bele felesleges pénzköltésbe pl. No, jelenleg ilyen nincs. Van tele, vagy nagylátó, van makró közgyűrű meg egy rakás kiegészítő még. Aztán csinálom amire időm van, meg amire megkérnek. A napokban pl azon gondolkoztam, hogy tök felesleges nekem pl a 70-300, a helyett veszek inkább egy fix 85-öt, ami most van nálam kölcsönben. Mivel újabb főleg portrékat csinálok. Szóval majd alakul. Valahogy.
Röhögősnek hívták a gyerekfotózást a fotósok, szakmai gúnynév. :)
Zoli, a helyzet az, hogy a döntés mindig a te kezedben van, én csak javaslok, kívülről kibickedek. De azt gondolom, hogy ha nem mondok ki olyat, amit fontosnak érzek, akkor nem segítek. Márpedig azért vagyunk itt, hogy kimondjuk ezeket a dolgokat - más úgyis agyon fog dicsérni, kevés helyen kapja az ember a kritikát. Szóval ezért most azt mondom, meg kellene tanulni nemet mondani, ha az ember nem biztos abban, hogy mit akar a képpel közölni és annak mi a tárgyi feltétele. Ha nincs teléd, hogy meglegyen a torzítás ellenpontja, akkor groteszk lesz, ha közel mégy a gyerekhez, mert nagy a feje és azt csak nagyítja még az objektív. És nem azt mondtam, hogy örökre hagyj fel a dolgokkal, hanem hogy magadnak kell kijelölni, mi az, ami elsősorban érdekel, és arra ráfeküdni, hogy az kigyakorlódjon. Főleg, ha az idő is kevés.
Köszönöm Zsolt az értékelést. Az van, hogy ha megkér egy barátom, hogy csináljak erről vagy arról képet, akkor megcsinálom. Tetszik a fotózás úgy általában, de se időm, se felkérés nincs sok. Ezért nem is nagyon válogathatok :( Amúgy lágyítás nem sok van rajta, a fényeket húztam nagyon fel. Mi az a "röhögős" műfaj? :) A csecsemőfotózás?
Ezért vagyunk, vagyok itt. :)