Kíváncsi voltam mennyi "műnapfényt" lehet rátenni GG képére utólag. Valami ilyet kaptam, de nem az igazi:

Részemről a pára/köd valóban jóbarát, életszerűvé teszi a képet. Kristálytisztán olyan képeslapos hangulatú lenne, így inkább visszaadja a fent ücsörgök és nézelődök érzést, segít a távolság megélésében.

Másrészt az előtér önmaga is képbe hoz, hiszen olyan tipikusan mediterrán az a tető és a fák, a maguk formájával, de a laza, hányaveti összevisszaságukkal is. Így jó keretnek érzem ezt a felsőváros szilárd, monolitikus tömbje körül. Csodás épületeket alkothat az ember, de mégis van esendő, hétköznapi oldala a fényes, dicsőmúltszagú városoknak is...

Abban GG-nek igaza van, hogy egy kis napfény elkelt volna, de abban is hogy nem volt ezzel mit tennie a helyszínen. Azt hiszen az is áll, hogy lehet még erre utómunkával tolni kicsi kontrasztot stb. de mégiscsak az az igazi, ha azt a nap teszi meg helyettünk. :)

Nem tudom, hogy más kivágás mit adna, akkor ott nekem ez a kivágás működött, ez van a képkockán, semmit több.
Lefele semmiképp se akartam többet, mert az csak paraván, nem érdemi téma, csak a teret adja meg. Fent biztos lehetne kevesebb.

Szerintem nem csalt meg, jobb lett volna, ha ugyanennyi pára mellett jobb fények vannak és fényesebb a felső város. Akkor az a réteg eggyek közelebb lenne és sokkal hangsúlyosabb.
Node szegény ember stúdiólámpája a nap, csak másnál van a kapcsoló.

Tipp: fentről kevesebb, alulról több emelné a szerepét a középső rétegnek?

Értem: jóbarát! :) Az erdélyi hegyeknél amúgy átmenetet láttam a ködtelenből a ködösbe, ott jobban érzem a perspektívát. Itt három síkot érzek, olyan összehajtogatott karton mesekönyv-szerűen. De én még csak szívom magamba a tudást, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok arra is, hogy a benyomás ami ért először, az megcsalt-e? Persze, nem kizárt. A város itt is nagyon tetszik, akár a többi fotódon! :)

Ilyankor szoktavolt Szőke azt mondani, hogy Leonardo, meg "Trattato Della Pittura", meg a harmadik dimenzió ábrázolása a síkban.

"Leonardónál a festészet tudományos jellegét – Albertihoz hasonlóan – a
perspektíva adja. Három fajtáját különbözteti meg: a lineáris perspektíva („egyszerű
perspektíva, mert ebben csak látósugarak és gúlametszetek szerepelnek…”), a
levegőperspektíva, a távolság és a közbeékelődő levegő hatására a tárgyak színei és
körvonalai megváltoznak, a harmadik pedig a különböző távolságra eső tárgyakat
milyen tisztasággal lehet érzékeltetni."

Mondhatnám azt is, hogy ez a kép ennek a képnek az értékelését követve született. Innen nézve - szándékom szerint - a pára nem ellenség, hanem jóbarát.

(És persze majd jön a Hegyi és azt mondja, hogy de az utómunkában nem csináltam meg amit kellett volna, hogy jó is legyen)

Kár, hogy a reggeli(?) pára(?) a téma dinamikáját annyira legyengíti. Így a defókuszált keret (pinea és háztető) szinte erősebb benyomást tesz rám.