Bergamo San Vigilio felől

Bergamo San Vigilio felől

Középen a felső város, háttérben az alsó várossal.

Amikor a Gellért-hegyen sétáltam, akkor voltak hasonló élményeim, főként vagy a korai tavaszi időben, vagy a tél kezdeténél, amikor egyszer-egyszer napsütéses időre ébred az ember, akkor voltak ott ilyesmi fények és ilyen pára, akkor lehetett leginkább megfigyelni azt, hogy a teret miképpen osztják ezek a levegőrétegek - Szőke mondaná is: Trattato della pittura - hogyan alakul ki tőlünk tökéletesen függetlenül egy előtér, egy középtér és egy háttér. Itt is nagyjából ezt lehet észlelni: van egy hátterünk, ami egészen elmosódik, aztán van egy középterünk a háztetőkkel, templomtoronnyal, nagyon szépek, és van egy előterünk. Most itt az a bajom, és ezzel a helyszínen lehetne mit kezdeni, ha egyáltalán lehetne, hogy mi is az, ami itt az előteret képzi. Nekem most ez a háztető túl sok. Ha azt mondom, hogy a fákat el tudom fogadni, mert részben keretezik is a képet, részben organikus formák, de ez a háztető itt annyira nem stimmel. Ha már itt van, akkor próbáljuk meg úgy belőni ezt a képet, hogy ez viszonylag a kép alsó részét foglalja el, de akkor legyen éles, használjuk ki a maximális mélységélességet, és ténylegesen a levegőrétegek legyenek azok, amik osztják ezt a képet, és ne mélységélesség. Ha ezzel is játszunk, akkor az embernek az jön bele élményként, hogy itt valami világítási probléma van, akkor nem ez az érdekes megfigyelés jön elő, hanem az, hogy egy rosszul exponált képet kapunk. Az a problémám, hogy egyébként egy nagyon jó illusztrációja ennek az egész levegőréteges térérzet megfigyelésnek, de hát a kivitelezésben hiba csúszott. Nem kötelezően kell elfogadni, hogy ez így is van, de valahogy ez a tető nekem folyamatosan kiviszi a szememet a képből. Ha letakarom ezt a tetőt, akkor egy nagyon szép és nagyon jó ritmusú képet kapok. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Kíváncsi voltam mennyi "műnapfényt" lehet rátenni GG képére utólag. Valami ilyet kaptam, de nem az igazi:

Részemről a pára/köd valóban jóbarát, életszerűvé teszi a képet. Kristálytisztán olyan képeslapos hangulatú lenne, így inkább visszaadja a fent ücsörgök és nézelődök érzést, segít a távolság megélésében.

Másrészt az előtér önmaga is képbe hoz, hiszen olyan tipikusan mediterrán az a tető és a fák, a maguk formájával, de a laza, hányaveti összevisszaságukkal is. Így jó keretnek érzem ezt a felsőváros szilárd, monolitikus tömbje körül. Csodás épületeket alkothat az ember, de mégis van esendő, hétköznapi oldala a fényes, dicsőmúltszagú városoknak is...

Abban GG-nek igaza van, hogy egy kis napfény elkelt volna, de abban is hogy nem volt ezzel mit tennie a helyszínen. Azt hiszen az is áll, hogy lehet még erre utómunkával tolni kicsi kontrasztot stb. de mégiscsak az az igazi, ha azt a nap teszi meg helyettünk. :)

Nem tudom, hogy más kivágás mit adna, akkor ott nekem ez a kivágás működött, ez van a képkockán, semmit több.
Lefele semmiképp se akartam többet, mert az csak paraván, nem érdemi téma, csak a teret adja meg. Fent biztos lehetne kevesebb.

Szerintem nem csalt meg, jobb lett volna, ha ugyanennyi pára mellett jobb fények vannak és fényesebb a felső város. Akkor az a réteg eggyek közelebb lenne és sokkal hangsúlyosabb.
Node szegény ember stúdiólámpája a nap, csak másnál van a kapcsoló.

Tipp: fentről kevesebb, alulról több emelné a szerepét a középső rétegnek?

Értem: jóbarát! :) Az erdélyi hegyeknél amúgy átmenetet láttam a ködtelenből a ködösbe, ott jobban érzem a perspektívát. Itt három síkot érzek, olyan összehajtogatott karton mesekönyv-szerűen. De én még csak szívom magamba a tudást, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok arra is, hogy a benyomás ami ért először, az megcsalt-e? Persze, nem kizárt. A város itt is nagyon tetszik, akár a többi fotódon! :)

Ilyankor szoktavolt Szőke azt mondani, hogy Leonardo, meg "Trattato Della Pittura", meg a harmadik dimenzió ábrázolása a síkban.

"Leonardónál a festészet tudományos jellegét – Albertihoz hasonlóan – a
perspektíva adja. Három fajtáját különbözteti meg: a lineáris perspektíva („egyszerű
perspektíva, mert ebben csak látósugarak és gúlametszetek szerepelnek…”), a
levegőperspektíva, a távolság és a közbeékelődő levegő hatására a tárgyak színei és
körvonalai megváltoznak, a harmadik pedig a különböző távolságra eső tárgyakat
milyen tisztasággal lehet érzékeltetni."

Mondhatnám azt is, hogy ez a kép ennek a képnek az értékelését követve született. Innen nézve - szándékom szerint - a pára nem ellenség, hanem jóbarát.

(És persze majd jön a Hegyi és azt mondja, hogy de az utómunkában nem csináltam meg amit kellett volna, hogy jó is legyen)

Kár, hogy a reggeli(?) pára(?) a téma dinamikáját annyira legyengíti. Így a defókuszált keret (pinea és háztető) szinte erősebb benyomást tesz rám.

Új hozzászólás