Kiskoromban mozdulatlanul sikló orosz táncos szerettem volna lenni.
Köszönöm a véleményeket, jókat írtatok, és köszönöm az értékelést is, érdekes lett.:)
Kiskoromban mozdulatlanul sikló orosz táncos szerettem volna lenni.
Akaratomon kívül elolvastam, nem amikor 28 hozzászólás volt, hanem nyolc vagy nem tudom mennyi, hogy mit írtatok, és akkor volt ez, amikor benne volt, hogy túl hosszú a film eleje. Ez egy pixillált színpadias helyzet, aminél a függönynek látszó tárgy széthúzódik és ebben a filmes üzenetben nagyon fontos szerepe van ennek a függönynek, egyenértékű üzenete a mozgó modellel, és nem véletlen a színe sem, és a várakozás sem, ez a vörös szín keretezi a történetet. Régebben is beszéltünk a színek és formák szimbolikájáról és ez a vörös és a széthúzódó rés, ami megnyit egy mesét, ahol egy mesei alak, egy női alak, egy kis marionettlány látható, talán nem véletlenül az amúri partizánok dala szól, ami mindenképp monumentális epikus zenei történet, nem csak azért, mert benne van a szláv hangulat, hanem a határtalan tér romantikája is. Amikor ez a mese megnyílik, akkor ez egy kislánynak, ha akarjuk hattyúdala, ha akarjuk meséje, és mindez olyan, mintha betekintenénk egy rejtett bugyorba. Nagyon egyértelmű a kódolás és a függöny szétnyílása, és ez tudatos, hogy ilyen hosszú ez a kezdet, hogy vágyjunk rá, hogy akarjunk bejutni a függöny mögé, mint a szerelemnél, ahol egy játékfilmben valaki tusolni készül, mi látni akarjuk ezt és be akarunk jutni a fürdőszobában. Ez az eleje történet nagyon is a nőiségről szól, a mesén keresztül jól érzékelhető a szakralitása az egésznek, még az is felvetődik, hogy ez a női alak, aki egy kerekes kocsin mozog ide-oda, nagyon trükkösen jelenik meg, mert olyan, mint egy szobor, vagy obeliszk, és amikor megnyílik ez a nagy vörös, mi bekerülünk egy barlangba, ahol látszólag egy női történetet látunk, de a forma egy férfi forma, egy fallikus forma. Nagyon összetett az üzenet, amit ez a film tartalmaz, meggyőződésem, hogy az alkotó sokat szöszölt ezzel a dologgal, a nyírfaligettel, ezzel a szláv érzéssel, amit Andrzej Wajda Nyírfaliget című filmjében is érezhetünk, szóval az én véleményem szerint nagyon is sokkoló és elgondolásra késztető filmet küldött az alkotó és örömmel láttuk itt, és reméljük, hogy elindít másokban is ilyen őszinte folyamatokat, és nem baj, hogy sebezhető a történet, mert kitárulkozó. Ez a film úgy kezdődik, hogy látunk egy nagy vörös pannit, ami kinyílik, és benne van egy kis panni, aki köröz, mint egy kis peti, és az egész történet addig szól, amíg a kis peti köröz a nagy panniban, és amikor vége, a függöny bezáródik. A távolodásra is kérdeztetek, és ennek szimbolikája a vágy, a beteljesült vágy érzetének távolodása, vagyis a megtörtént esemény a megtörténés okán már a megtörténés pillanatától távolodik tőlünk, belőlünk. (szőke) értékelés:
Azért nem közeledhetett volna a kamera felé, mert akkor az nem ez a film lett volna. Szerintem ez az egész lényege a csattanóban van, mikor is leleplezi a trükkjét, és ezzel pontosan rámutat, hogy ez egy vágy. Egy olyan vágy, mely teljesen talán sosem fog beteljesülni, és marad az a kellemes vágyakozó érzés, viszont egy pixillávió által láthatóvá válik. Az előkészítés szerintem rendben van, sőt én kifejezetten érdekesnek találtam, szerintem kell ennyi a felkészülésre, a vége viszont szerintem is kicsit hosszú. Azért kicsit sajnálom, hogy nem mozgókép lett.
Nyilván azért ilyen hosszú az egész, mert az adott zenére kellett összerakni a filmet.
És ezért lett volna jobb, ha az elejéről ugrik vagy fél perc és ugyanannyi időben a végefüggöny elött valami újabb fordulat következik.
amikor nézni kezded hosszúnak tűnik...de ez olyan mint a színházban a várakozás....spanolja a hangulatot hogy ne csak egy kocsikázó lyánt láss hanem elkezdj a drámára nyitni....szerintem se lehet közeledve én annyit tettem volna hogy az első körökben egyszer térdeltem volna hogy az arcom felső testem is ússzon és akkor talán mégjobban eltéved a szem a különböző magasság síkok kapcsán és talán még siklósabb...azt meg hod :) azt már leírtam máshol
Nekem sincs semmi bajom az erősödő zenével, mintegy kiegészíti a távolodó alakot. Az eleje viszont szerintem is túl hosszú, nem értem az okát.
Nekem kimondottan tetszik, hogy Márti távolodásával erősödik a zene. Mint egy westernfilm vége, ahol a főhős belelovagol a naplementébe, közben pedig elindul a végefőcím zenéje.
Az eleje pedig talán a várakozás a beteljesedésig?
Most kemény leszek:) Szerintem az első 45 mp. nem kell, nem történik az alatt az idő alatt semmi fontos. Aztán ellentmondást érzek a kép és a hang között, mert a hang egyre erősödik, Te meg egyre távolodsz. Szerintem talán jobb lenne, ha megfordítanád, és közelednél a kamera felé, ahogy erősödik a zene.
Nagyon tetszik! Zsolt, mesélte, hogy a táborban szerettél volna egy kiskocsit, már értem miért nem lett volna jó egy talicska.:)
Az elején megijedtem, hogy ez a bársonynadrághátsófele lesz végig; az ott kicsit hosszú. De aztán egész jól összerázódott. Szerintem jobb lett volna, ha amikor már egész messze van, akkor még jön valami abgang.
Márti, tegnap eszünkbe jutottál.
http://href.hu/x/5j0r
:)