Hát igen, kérem szépen itt tényleg teljes egészében egy riport sorozatot látunk, ahol a kirándulás különböző fázisait, állomásait érzékelhetjük és az alkotó a végén egy szignatúrával, egy kézjeggyel ellátja ezt a sorozatot, ahol megfáradtan egy szalmaboglya mellett beletekint a kamerájában, és mint egy számítógépes szakember, akinek a kis mikrofon rúdja a fülhallgatójára van ragasztva, még ez a barna szalmaszál ki is takarja Bartos Ágnes arcát keresztbe szegve egy másik ilyen boglya szállal. Ezzel azt akartam csak mondani, hogy természetesen ezekkel a képekkel egyedül, darabonként, baj van. Kompozícióban van baj. Hevenyészettek, kattintgatósak. Egészében, mint riport ugyanakkor jól értelmezhetőek, hozzák a történetüket. De véleményem szerint egy jó riport sorozat, akkor igazán egységes hogyha – akár ezekből egy-egy képet kiragadva – azokat önmagukban is tudjuk élvezni, értékelni. Itt jelen pillanatban – természetesen ezek a képek olvashatóak, nézhetőek – de talán az utolsó kép az, ami, hogy úgy mondjam önmagában is hordozza azt az üzenetet, ami az egész képsorozatra érvényes. Bár itt a szalmaszálak elég kaotikusan keresztezik a riportot készítő arcát. Annyi lenne a javaslatom, mert Ági ebben erős, hiszen a televízióadások számára is szokott küldeni különböző riportokat, riporthelyzeteket, ez azt is jelenti, hogy szereti ezeket a fajta munkákat, remélem, hogy mivel ezzel folyamatosan fogunk még foglalkozni, a későbbiekben tudja a hasznosítani a megjegyzésemet, hogy a képeknek önállóan is kell tudni működni. (szőke)
értékelés: