Ennél a képnél is azt tudom mondani egy fő irányvonalként, hogy nagyon érdekes az, hogy egy ilyen archaikus technika felé mozdultok el, mint a cianotípia. Én ennek örülök, hogy ilyesmiket is észrevesztek, de most nem biztos, hogy jól értem Tamást, hogy a Bindzsi sorozata tulajdonképpen mit is akar demonstrálni. Mert én ezeket a képeket – legalábbis a háromból kettőt – abszolút elfogadhatónak tartok mint fotográfiai megoldás. Itt engem nem nagyon zavar, hogy bindzsi, vagy nem bindzsi, mert működik a dolog. Ha ezt a képet megnézzük, akkor egy nagyon szépen, klasszikusan komponált, aranymetszésbe helyezett képet látunk. Szerintem ezzel nincsen semmi baj, és azzal sincs, hogy ebben a kékes színben van a tónus megmutatva. Hogy ez a Tökéletesség leckébe működik-e, azt nem tudom, ehhez kevés az információm. Ahhoz, hogy meg tudjam ítélni azt, hogy Tamásnak miért pont ez jut eszébe a tökéletességről, mint fogalomról, talán több képet kellene tőle látnom. Ezzel most nem biztos, hogy száz százalékig tudok mit kezdeni. De a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés: