Egy szép, napsütötte reggelen Bocsesz, és két kisgazdája Borka és Csengő, elindultak a közeli kiserdőbe, túrázni. Bocsesz rendkívül izgatott volt, mert hát, még nem igazán járt az erdőbe, azt sem tudta, hogy néz ki az erdő. Te tudod, milyen növények és állatok élnek egy erdőben?
   Azt Bocsesz is tudta, hogy sok fa lesz, meg bokor, de fogalma sem volt róla, hogy milyen állatok lakják a közeli kiserdőt. Ide-oda ugrándozva, néha előreszaladva indult neki az erdőnek, és még nem is sejtette, milyen nagyszerű kalandban lesz része.
   Ahogy sétált kicsi gazdáival, Bocsesz, egyszer csak furcsa, idegen szagokra, lett figyelmes! A szagok idegenek voltak a számára, de ugyanakkor nagyon vonzóak is. Nem tudta miért de úgy érezte, az orra inkább vezeti, mint a saját akarata! Borka és Csengő hiába kiabált neki, azt hiszem, ő már rég nem hallotta őket, hanem mint a szél, úgy rohant az ismeretlen, idegen szagok irányába!
   - Hohó, hova szaladsz te csöpp gombóc -, hallotta a füle mellett, és láss csodát, egy fülesbagoly szállt fel mellette a fára.
   - Bocsánat, de nem vagyok gombóc, hanem van tisztességes nevem is, Bocsesznek hívnak és nem tudom hova szaladok, de nagyon szeretem ezt a szagot amit követek - válaszolta, - de egyébként téged hogy hívnak és milyen fura madár vagy, neked füled is van?
   - Ugyan már, Bocsesz, azok csak tollpamacsok és örvendek, hogy megismerhetlek, egyébként -engem Uhumnak hívnak, és itt lakom a kiserdőben!
   - Bocsánat, de akarsz velem jönni Uhum?
   - Uhum! Ami annyit jelent bagoly nyelven, hogy igen, nagyon szívesen!
   Így, Bocsesz már nem egyedül ment tovább, hanem Uhummal, a bagollyal! Ahogy így kettesben mendegéltek, egyszer csak keserves sírásra lettek figyelmesek! Az egyik mogyoróbokor aljában egy kicsi, foltos őzikét pillantottak meg!
   - Bocsánat, de ki vagy te, és miért sírsz? – érdeklődött Bocsesz illedelmesen.
   - Berkenye vagyok az őzgida, és azért sírok, mert elvesztettem a mamámat!
   - Ugyan már, ezért nem kell sírni, hisz nemrég megtanultam, hogy ha összefogunk, és szeretjük egymást, akkor minden problémát meg tudunk oldani! Ne aggódj, mire a nap lemegy, a mamád is meglesz! - mondta. - Akarsz velünk jönni? Ő a barátom Uhum!
   - Természetesen! Szíves örömest veletek megyek Bocsesz, csak találjuk meg a mamámat! – azzal neki indultak!
   Uhum, a bagoly a fák fölött szállva meglátta, Furfangot a rókát, aki épp kergetett valakit, hát ahogy jobban megnézi, mit lát? Nem mást kergetett Furfang, mint Kelbimbót a kisnyulat! Uhum, hogy segíteni tudjanak, gyorsan leszált és a tudomására hozta a többieknek, hogy mit látott.
   - Gyorsan cselekednünk kell - mondta Bocsesz és azzal, mint a nyíl kirohant a tisztásra és ugatni kezdett ahogy csak kifért a torkán!
   Furfang, a nem várt hangzavartól úgy megijedt, hogy egyből felhagyott Kelbimbó üldözésével, és mint aki ott sem volt, egyszerűen köddé vált! Kelbimbó nagyon hálás volt Bocsesznek amiért segítettek neki.
   - Nagyon köszönöm Bocsesz, és Uhum! Nem is tudom, mi lett volna ha ti nem vagytok! – hálálkodott.
   - Nincs mit Kelbimbó, de ha már így összetalálkoztunk, nem láttad véletlenül Berkenye mamáját? - érdeklődött a nyuszinál.
   - Hát, ha az a jóságos őzmama az, aki a kicsi gidáját keresi, akkor igen, láttam, nem messze innen, a patakparton. Nagyon meg volt ijedve, hogy elveszett az ő egyetlen kicsi gidája! Te lennél az? – kérdezte Berkenyétől.
   - Igen, én vagyok, és tudom is, merre kell keresni! Gyertek utánam!
   Azzal a kiscsapat útnak indult és olyan helyeken jártak, ahol Bocsesz csak ámult-bámult. Völgyeken, keskeny utakon, átvágva a kis dombon. Te jártál már erdőben? És mi jót láttál ott?
   Aztán egyszer csak meghallották őzmama hangos kiáltásait, aki már nagyon közel volt hozzájuk! Mikor meglátta Berkenyét, nagy örömre derült és csak ugrándozott, vidáman, mert már nagyon el volt szomorodva, hogy soha nem lesz meg az ő kicsi gidácskája! Volt már olyan, hogy te is elcsatangoltál anyától, vagy apától?
   Látod, végül, minden jóra fordult, és Berkenye megtalálta a mamáját, Bocsesz járt az erdőben, és új barátokra lelt, és még a kicsi gazdái is rátaláltak, mert a nagy vigasságban meghallották Bocsesz ugatását! Így ér véget a mai mese, vigyázzatok, és figyeljetek mindig egymásra, hogy ne keveredjetek, veszélyes helyzetekbe! Legközelebb, ismét újabb kalandban lehet részed Bocsesszel!

Hozzászólások

49
Értékelem!

Szerintem lehetne még meséket küldened. Vagy ha van kedved, felvenni ezt mp3-ba, és akkor bekerülne adásnak az estiskola rádióba.

Új hozzászólás