Borotválkozás előtt
Három hét alatt egyszer...

Szeretem ezt a képet, mert az a kis állványon álló borotválkozótükör egy kis lenyomat, egy kézjegy is, az alkotó, akin van azért annyi fény, hogy látsszon, hogy nem teljesen vidám az arca, látjuk az ő üzenetét, hogy ő az, aki ezt a képet elkészített. Én ezt akár egy csendéletként is el tudom képzelni, de ezesetben az nekem nagyon fáj, hogy ez a kis borotválkozótálka, amiben a borotvát megmossa, az ecsetet belemártja, és ott térdelve vagy hajolva borotválkozik, és ez egy fontos motívum, és szépek rajta a fények, ahogy a fény ragyog ezen az alumínium felületen és a vízen, és jó lenne ha ezek az utak végighaladnának, de ennek a körgyűrűnek egy szakasza nincs befejezve, belevágódik a kép széle, és ugyanezt érzem a tükörrel is, hogy a talpa még éppen belefér a képbe, de mondjuk egy normál fakeretbe téve már eltűnne. A szögletes téglatestforma, amiben ez a tükröződés van, és alatta ezek a szalmaszálak, a tálka kerek formája, tehát ennek a kettőnek a játéka nagyon jó, de én bővebbre hagynám ezt a képet, mert így nagyon nyomottnak hat nekem.
   Általánosságban mondva, úgy tűnik nekem, olyan mintha attól félnétek, hogy elrepül a kismadár, vagy elszalad a téma, vagy gyorsan kell fényképezni, mielőtt megunom, vagy el kell futnom, vagy nem is tudom? Holott itt aztán tényleg biztosak lehetünk abban, hogy az alkotót látjuk, meg az ő eszközeit, hogy itt nem fog elrepülni a kismadár, tehát mi van, ha a Gábor félóra múlva borotválkozik meg, hát semmi, nem? Nyugodtan meg lehetett volna várni azt, mire a kompozíció kialakul, értem azt pl., hogy az a fűszál ott belelóg a tányérba, aminek semmi szerepe nincs, a jobb alsó sarokban van valami nemtudommi, pl. a borotvát én nem tettem volna oda, mert ez is a verbális humor része, és nem erősíti a képet, sőt szerintem idegen ott az a kék vonal, tehát ha már valamit alkalmazok, ha ilyen egyszerű tárgyakat alkalmazok, mint a tükör és a tálka, akkor archaizáljak, és pl. egy behabozott borotvapamacsot rakjak oda, és az már utal eléggé, de ez a gyorsborotva ez ott eléggé idegen. És ebben a kompozícióban ugye formákkal dolgozunk, van egy nagyobb, homogénebb, kerek forma, és ehhez a tömeghez képest kell elmozgatni, kimozgatni, dinamikában beindítani azzal, hogy egy kicsit ugye már most is el van mozdítva a függőleges tengelytől ez a tükör, de még jobban el kellett volna mozdítani, hogy egy dinamikusabb forma jöjjön ki. Én azt mondom, hogy jövőre is fog oda menni, akkor is fog borotválkozni, mi meg türelmesek vagyunk, és nem mondom, hogy akkor, de ezt ismételje meg. Addig én erre adnék két disznót, mert az ötlet jó, és a nyárhoz is nagyon jó, merthát ugye a férfiember nyáron ha nem muszáj, nem borotválkozik, bár én ebben nem vagyok mérvadó, mert én télen sem. (hegyi-szőke)
értékelés:

Hozzászólások

47
Értékelem!

Felfejtődések című rádióműsoromhoz ezt a képedet választottam illusztrációnak.

62
Értékelem!

Szegény Gábor... :) Mint családregény, vagy mint drámai kifejlet, tök jó, amit írsz, íze van és szinte ott vagyok és látom, ahogy átbucskázol magadon, de hát a fotó már csak ilyen céda, hogy te belehalsz, a néző meg fikáz. Még belébb kell halni. Ez van. :)

53
Értékelem!

Az értékelés nagyját köszönettel elfogadom. Azt ez egyet nem, hogy "attól félnétek, hogy elrepül a kismadár, vagy elszalad a téma, vagy gyorsan kell fényképezni". Elég tetemes idő van ebben a képben. Legalább két milimétert nőtt (és sokat őszült) a szakállam az első és az utolsó kocka között. Súlyos technikai nehézségeket kellett legyőznöm. Egyáltalán nem volt triviállis a vállam fölött hátra a fejem fölé tartva a kamerát vakon komponálni a lehető legszélesebb látószöggel, úgy, hogy a kamera, a fejem és egyéb zavaró tényezők ne látsszanak a képen, a tükörképem, az ég meg minden egyéb, amit odaszántam pedig igen. Messze nem volt triviális olyan fényerőt találni, ahol az ég a lavórban még látszik, nem ég ki, az arcom a tükörban még látszik, nem ég be. Nem azért ilyen, mert első kattintásra így sikerült, hanem mert vérverejtékkel ennyit tudtam kihozni belőle. Nem egészen az lett belőle, ami a fejemben volt, de ennyire tudtam közel jutni. Talán legközelebb jobb lesz.
(Tudom, hogy ez a vinnyogás nézőt nem érdekli, csak úgy dünnyögök itt.)

44
Értékelem!

Ez a kép nekem a nagy szabadság és a vissza a természetbe,ki a házból a szabadba ízű.

50
Értékelem!

Borotválkozni szoktam télen is, de sosem szabad ég alatt, földre tett lavórból.
És azért szűk, mert az ollókezű kikomponálta a felesleget belőle.
És igen, a borotválkozás és a nyár sajátos kapcsolatát akarja a kép megmutatni. Amikor nem fürdőszobában a serkenő borostát, hanem vad napsütésben, földre tett tükörben, lavórból és kéthetes szakállt vág az ember fia.

Áh, úgyse érted. :^)

58
Értékelem!
63
Értékelem!

Nóra, szerintem ezt férfiember érti igazán - nyáron szabadságon nem borotválkozni az elég evidens élvezet. :)

52
Értékelem!

Nekem az, hogy miért nyár. Télen nem borotválkozol?
Túl szűk a kép, vágva van a tál széle, ha szigorú vagyok, a tüköré is, és nem köti össze semmi a tál vizet a tükörrel. A borotva szerintem ehhez kevés és rossz helyen van. Ha meg borotválkozás, akkor hol van a pamacs a szappannal?

67
Értékelem!

És a képről mit gondolsz?

54
Értékelem!

nem túl sűrű alkalom ez a borotválkozáshoz? én átlag 2 havonta, akkor is csak szakállvágóval - kb 8 éve nem borotválkoztam ;)

Új hozzászólás