Egy nyári délután. Úgy fújtuk a buborékokat, mint két kisgyerek. :)
A mai korosztálynak nem biztos, hogy az Orwo, az Orwo film, mint olyan mond valamit és nagy viták voltak a 70-es, 80-as években, hogy most Kodakra, Agfára, vagy Orwora filmezünk és valahogyan az Orwos és az Agfás történetekkel mindig volt valamilyen kis bizalmatlanság, mert azok olyan barnásas, vöröses, fakultabb színvilágot adtak még a nyári felvételeknél is. Most pedig itt, amit az Anna elküld nekünk gyermekkor és tulajdonképpen nyár kategóriájában is, fura, hogy ugyanez a szín, ugyanezek a színek, amelyek talán 20-25 évvel ezelőtt nem büszkeségre, hanem szégyenlősségre generáltak bennünket, most valahogy ezt a régi időből táplálkozó romantikát hozzák vissza ezekkel a korabeli, diszkó filmeket idéző kis légbuborékokkal. Valahogy ettől, hogy az arcot kitakarják ezek a buborékok és ilyen kis színes foltok jelennek meg rajtuk, mint egy ilyen gázolaj felület, mindettől, valahogy megmarad a játékossága ennek a képnek és talán ez az a kis cérnaszál, ami kapcsolhatja a gyermekkorhoz az egész képet és nem az, hogy most ezt egy kisgyerekkel, vagy egy gyerekjátékkal oldotta meg az alkotó, hanem összességében, színtónusában, hangulatvilágában hozza valahogy a múltat ez a kép. Én ezt a képet szeretem és háromdisznósnak értékelem. (szőke)
értékelés: