Egy szeptember eleji nyári napon készült kép két kisfiúról akik buborékokat vadásztak.

Olyan izgalmas az, amit látunk, hogy ez nekem nagyon tetszik, csak itt megint az a kérdés, hogy kin van a fókusz, ki a főszereplő? Azt látom, hogy izgat téged ez a döntött horizontos játék, de azért azt hadd tegyem hozzá, hogy először próbáljuk meg a sima kompozíciókat, mintsem már rögtön belelépjünk egy ilyen útba, mert most például egy olyan ügy jött létre, ami nem indokolja ezt a döntött horizontot, én nem látom, hogy miért fontos most, miközben a gyerekek lábába durván belevágtál. Itt a főszereplők a gyerekek meg a buborék, és csak a viszonyrendszer szempontjából fontosak a felnőttek. Ez azt is jelenti, hogy ha van egy ilyen szituáció, akkor érdemes egy kicsit ott időzni, megkeresni azt a pontot, ahonnan ez a viszonyrendszer jól ábrázolható. Ez azt is jelenti, hogy le kell menni a gyerekek szintjére, onnan kell exponálni, mert a csoda nekik létrejön, de most ez a csoda egy kívülálló szemlélése. Te, mint kívülálló figyeled ezt, nem voltál benne ebben a helyzetben. Akkor vagy benne, ha lemész a gyerekek szintjére, és velük bohóckodsz, játszol, és közben exponálsz. Fontos lenne, hogy bevonódj ebbe, mert ha te bevonódsz, akkor bevonódik a néző is. Ismétlés. (hegyi)