Nagyon fontosnak tartom azt, hogy Mariann meghozott egy döntést, és ezt az egészen szűk kompozíciót adta, mert így tudnak létrejönni azok a formai jegyek, amik viszik ezt az egészet a háromszögekkel. Itt két háromszöget is látunk: az egyik a szoknyával jön létre, a másik a hajjal. Nagyon érdekes az, hogy ez az egész ad egy dinamikát az elmozdulás által, érezzük a forgást, de mindemellett nagyon jól egyensúlyozza a kompozíciót is. Egyébként pedig az a legszebb az egészben, hogy maga a kéz, és a kézben talán valami kék formát látok, tehát ez az, ami az egészet visszabillenti. Még az is nagyon tetszik, hogy a függőlegestől egy kicsit eldőltünk, mert a mozgás az mindig valamilyen irányba történik, tehát a testünkkel mindig egy kicsit bedőlünk, ez a mozgás most is létrejön, és a kar vissza tudja ezt az egészet húzni. Nagyon jó ritmus, köszönöm, három csillag, megvan a leckemegoldás is. Igen, itt van az a helyzet, amikor ezek a ritmusok és a dinamika felülírja azt, hogy ha korrektül, iskolásan akarnám ezt megfogalmazni, akkor azt kérdezném, hogy miért vágtad le a szoknyát? Azért, mert ehhez a ritmushoz pont az kell, hogy belevágódjon, beleverődjön a képhatárba ez az egész, ettől feszíti szét a képhatárt és azt a formát, amit az érzékelő létrehoz. Robban tőle ez az egész, miközben azt mondhatnám, hogy a korrekt, iskolás megközelítésnél ez hiba. (hegyi)
értékelés:
sziasztok, a kép alapjáraton ilyen szűken készült, de raktam össze egyszellősebb változatot, elküldtem, szerintem hamarosan fent lesz az is - nekem mondjuk a szűkebb kép tetszik, de vita és fórumtémának lehet, hogy jó lesz - mert gyakran nem tudom eldönteni, mi az előnyösebb egy téma számára.
Attila, nem szeretném, ha bármi amit írok, rosszul érintene, mert - és kérlek ezt hidd el - ez soha sem szándékom! Az igaz, hogy a stílusom kevésbé simulékony, mint ami itt megszokott. És szeretek röviden fogalmazni, ami belátom, néha elfedi a részleteket.