Buksi, Giara, Marika és én

Krems, Ausztria, 2009.01.10.

Nagyon érdekesek ezek a képek, olyanok, mintha egy kockába néznék én be, ilyen kis kaleidoszkópba, és azt forgatva, különböző szituációk jönnének elő. Ez is most egy ilyen érdekes betekintés egy szobába, kicsit olyan, mintha óriásra nőttem volna, és riadtan néznek a kicsi emberkék, hogy most mi fog itt történni. Mindez mellett, maga a hangulat, a képi megfejtés jó irány, bár ezek a nagyon éles sarkok, a trapéz- és háromszögformák nem nyugalmas formák, ezek nem arról szólnak elsősorban, hogy nyugalmat sugározzanak. Érdekes ez a fajta képi megfejtés, amit Sándor létrehoz, én ezzel egyet tudok érteni, mindazzal együtt, hogy egy kicsit zaklatottak ezek a képek nekem. Minden mozog, olyan, mintha egy pszichedelikus álomban lennék, ahol megelevenednek a falak. Hundertwasser is eszembe tud jutni, mint csatlakozási pont, az ő építészete. A képi üzenettel abszolút egyet tudok érteni, kedves helyzet, valószínű ez valamilyen irodai történet lehet, ahogy a bútorból ezt felismerni vélem. Ott van a két kutyus, akik szemmel láthatóan Marikát is elfogadták, befogadták, legalább annyira, mint Sándort, és egy békés helyzetet láthatunk. Mi, a nézők, még meg is vagyunk kínálva egy kis sütivel, úgyhogy nagyon köszönöm, jó kép, tetszik. Érdekes, és jól mutatja a család összetartozását, bár nem egy szokványos megoldás. Megvan erre a három csillag, jónak tartom, mint leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Nagyon bensőséges, meghitt, kedves, őszinte. Én is csak ilyeneket tudok írni.

Hát ez nagyon kedves, Csongor, amit írsz. Remélem, igazad van.

Nagyon tetszik ez a kép! Nekem az jön le belőle, hogy egy végtelenül kedves, szerény család vagytok!

Új hozzászólás