Az lenne jó, ha te magad hasonlítanád össze ezt a két képet, azt, amit Capa–ról készítettek, és azt, amit te most Bandiról. A poén részét értem. Abban nem vagyok biztos, bár nem olvastam ezt a könyvet, hogy az is ennyire vicces-e, ez inkább egy humoros kép. Hurvinyek beleesett a kádba olvasás közben. Én nem tudom, hogy Bandi szokott-e a kádban olvasni. Ha szokott, akkor hagyni kell, hogy azt az élményt újra élje, ehhez türelem kell. Ott kell hagyni, hogy ráhűljön a víz vagy kétszer, és utána fel kelljen engednie meleggel ahhoz, hogy ebben az úgymond emelkedett állapotában lefotózd. Viszont, ha nem szokott kádban olvasni, akkor instrukciókat kell neki adni, hogy mit csináljon. Itt elsősorban nem az a probléma, hogy hogyan van a kezében a könyv, bár az is érdekes, hogy nem nagyon vigyázz arra a könyvre, és mindjárt bele fog érni a vízbe a sarka, hanem az, hogy valahogyan Bandisan kell megoldani ezt úgy, hogy az egész hordozza az ő személyiségét. Legyen meg ez az eltartás a dologban, de érezzem azt, amit egyébként a Robert Capa képnél lehet érezni, hogy ő ott tényleg ebben a kád vízben benne van, és olvassa azt a könyvet, amit olvas Georges Simenon–tól. Ott azt érzem, hogy őt az a könyv bizonyos tekintetben érdekli, van is róla egy véleménye, tehát valamiért ezt olvassa, és ténylegesen foglalkozik vele, a Bandinál meg azt érzem, hogy ez egy beállított helyzet, amiben ő még nincs benne. Még egy dolog, amit tessék megfigyelni, Robert Capa–nak sem látjuk a fütyülőjét, és ő is felhúzta a lábait, de az a lábfelhúzás nem eredményezett olyan csonkolásokat, amiket az ember nem biztos, hogy tud hova tenni. A Bandinál a saját lába olyan érdekes ott, nem nagyon értem, hogy miért változtattál ezen a részén a dolognak, ha már ugye, valami ilyen parafrázist csinálunk. És még egy dolgot szeretnék mondani, tessék megnézni a fényviszonyokat. A Bandié olyan, mint egy kórházi helyzet, tehát bevitték szerencsétlent, és hát, most próbál regenerálódni, de egyébként már túl van három ilyen hideg vizes kezelésen, miközben nem érzem az egésznek ezt a bensőséges hatását attól, hogy iszonyúan túl van világítva. Nézd meg a másik képet, hogy milyen bensőséges tud lenni, a teret mennyire máshogy mutatja. Én most ezt azért adom vissza ismétlésre, mert van értelme ezzel dolgozni, és nyilvánvaló, hogy akkor fogod ellesni a trükköket, hogy ha sikerül a másolás, és akkor fogsz tudni egy új minőséget létrehozni, ha a másoláson már túl vagyunk. Most még a másolásig van egy kis javítanivaló. (hegyi)