Ez az a kép, amihez nagyon sok filmes csatolást tudnék hozni. Az a jó ebben a képben, ami a filmszerűsége, és itt nincsen DE, nincsen DE HA. Itt megkaptuk azt az élményt, ami a 90-es évek eleje, a rendszerváltás ideje, az a kor, amikor még nem dőlt el, hogy jó jövőnk lesz, vagy rossz, amikor még nagy remények voltak. Mindez abban is megnyilvánult, hogy új értékeket kerestünk, és ezek mentén a régiektől igyekeztünk megszabadulni. Volt egy koszlott, belső udvar, voltak lomtalanítások, ahova kidobtuk a nagymama kredencét, vagy a kis asztalt, mert arra már nincs szükség. Aztán lehet, hogy valaki más újrahasznosította, és egy másik koszlott belső udvarban, mint értékes tárgy került újrahasznosításra, vagy ha ez egy fiatal családhoz került, akkor elővették a Neolux festéket, és átfestették divatszínekre, és akkor már egy nagyon menő belsőépítészeti tárgyat hoztak létre fillérekből. Lehet, hogy megint itt van ez a kor, lehet, hogy megint ez köszönt be, sejtésem szerint igen, csak azt nem tudom, hogy van-e még elég kidobni való tartalékunk. Ha ezeket a ritmusokat figyelem, ami a képen jelen van, ez a korlátív, a rés, amin át figyelhetjük ezt a tárgyat, azért izgalmas, mert a két oldalon lefeketített függöny-megfigyelés ezt az egészet úgy teszi zárójelbe, hogy mint egy kriminél, várjuk azt, hogy honnan lép be a baltás házmester, vagy Erzsike néni a kerekes bevásárlókocsijával, vagy esetleg egy macska honnan ugrik rá erre az asztalra. Azt látjuk, hogy ez valamilyen történésnek a főszereplője, és egy színpadi helyzet, miközben pont attól drámai, hogy a várakozás feszültsége van benne a képben. Emlékezzünk Szomjas Györgyre, Xantus Jánosra, a 90-es évek elejére, Roncsfilm, Egészséges Erotika, vagy Eszkimó asszony fázik, vagy a többi filmeket is mondhatnám, bár itt belecsúszok a 80-as évek végébe-közepébe is, de a hangulat nagyjából stimmel. Nekem ez az irány a fontos ebben. Nagyon köszönöm. (hegyi)
értékelés: