cím nélkül

cím nélkül

A kép azért érdekes, mert azt az érzetet kelti, hogy ez az egész egy elforgatott kép. Hogy ez a valóságban is így történt-e, azt nem tudom, merthogy itt az előtérben élesre vett elszáradt kis növényke tör az ég felé, és ha ezt veszem figyelembe, vagy ezt tartom fontosnak, akkor azt mondom, hogy a fény fent van - de valahogy a többi ilyen kis gizgaz és növényke ellentétesen dolgozik, szóval érdekes ez az egész, hogy most tulajdonképpen a modelledet hasra fektetted, vagy valamilyen falhoz odanyomta magát. Jó ez a dinamika - tehát ez fontos - és jó ez a játék, mert ad ennek az egésznek egy feszültséget. Ugyanakkor azt gondolom, hogy itt most a mélységélesség az, amit annyira szűkre vettél, hogy egy olyan viszonyrendszer alakult ki, hogy nekem itt a kép aljához kell fókuszálnom ehhez a növényhez, ami max. még a képnek a közepét sem nagyon éri el, miközben a háttér legalább ennyire fontos lenne. Tehát most nem nagyon tudom, hogy miért döntöttünk úgy, hogy a modellünk ennyire életlenben van tartva - hiszen hát az ő gesztusa is fontos lenne. Lehet azt mondani, hogy ez a fajta viszonyrendszer ez pont a szemérmessége miatt akar működni, és én készséggel elfogadom ezt az érvet akkor, ha ez formában is megoldott. De most ezzel a nagyon vékony élességhatárral nekem ez túlságosan technikaivá váló megoldás és az érzelmeimhez kevésbé tud szólni. Számomra még érdekesebb lenne, ha ez egy fekvő kép lenne mert a fekvő képpel tudnék valamit kezdeni érzelmileg. Tehát ha hagyjuk azt, hogy megtörténjen ez a fajta gesztus a modell részéről, hogy ő lefeküdt a földre, akkor talán a magány és a hiány érzete erősebbé válik. Most ez az állított verzió nekem csökkentette ezt a hatást. Kéne ezt még egy kicsit pontosítani, ez egy jó irány, tehát 2 csillag mindenféleképpen megvan, de még nem érzem azt, hogy a célba beértünk volna. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

13
Értékelem!

Nekem azért van itt remény, mert a szomorúságból - ami szerintem mindenkinek primer érzés - csak kihajtott egy kis élet: ez a növényke a reménytelen sziklafalból, vagy kerítésből. Arra is fókuszál a fotó. Látszólagos élettelensége sem tölt el reménytelenséggel, mert szemmel láthatóan vegetál éppen (tél van talán, de mindenképpen hideg...) Szóval legalább egyszer már megtette. És a defókuszált, szomorú ifjú kis modell jövőjéről azért csak reménytelin mesél...

13
Értékelem!

Nem is tudom... Nagyon szépen elindul egy érzésekkel teli történet, elérnék a kislány arca felé lelkileg is elmélyülve... ...és beleütközök a száraz életlen növénybe. És ez visszaránt, eltávolít elpofoz onnan. Ne is akarjak beleérezni a helyzetébe, sicc...

Ez szándékolt volt Bara, vagy csak anyai ösztönből véded a nézőtől?

15
Értékelem!

Többedszerre állok meg ennél a képnél.
Kár, hogy nincs címe, így csak arra hagyatkozhatok, hogy mit is láthatok a képen.
Én azt látom, hogy hiába a kislány-kék sál, a bohókás-bojtos sapka, a száradt virág tovább feketedik.
Nagy-nagy hiányt tükröz számomra. Talán egy elhúzódott gyászt.

Új hozzászólás