Rájöttem,hogy nem egyszerű dolog az önarckép, másokról jobban szeretek készíteni képeket. De kihívásnak tökéletes, majd még próbálkozok vele.
Ez egy nagyon érdekes kép, az egésznek olyan erős sugárzása van, ami nagyon ritka, hogy ennyire hatásos legyen egy gesztus, egy arc, egy tekintet, egy bőr, egy haj, és attól függetlenül, hogy ennyire kevés képelemmel dolgozik, és hogy egy ennyire szűkre vágott portré, mindazzal együtt, amit látunk, ezeknek a harmóniájával együtt, utaljon valamilyen nagyon erős belső mesére. Hogy ez a belső mese mennyi fájdalmat hordoz, vagy mennyi elfojtott mondatot, azt majd Nikolett a továbbiakban kibontja. Mindenesetre ezt a képet egy nagyon őszinte mondatnak tartom. És nagyon köszönöm, hogy ezt a mondatott ide tette nekünk Nikolett, és várnám a folytatást. Valamint, drága Nikolett, a lépésszámot egy kicsit szaporázzuk, ne hagyjunk ekkora szüneteket két beküldött munka között. Nagyon ígéretes, amit mutatsz, de nagyon kellene, hogy rendszeres legyen a kommunikációnk. Küldjél képet, én meg elemzem. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:
Ahogy megláttam ezt a képet nem is hittem el, hogy te vagy, mert az Orosz Nikolett névhez elsősorban A dög-öt kötöttem. http://latszoter.hu/szakkor/doeg
Ég és föld a két kép. Nagyon érdekes ez a kettősség.
Nekem a határozottság és a homályosság érdekes keveréke. Az arc és a tartás, még a homályban lévő haj kontúrja is határozottságot ad, közben elbizonytalanít a kis mélységélesség. Mondjuk ez már olyan kicsi, hogy ez is határozott. :) Vegyes érzés. Klasszikus hangulata van.
Szia, nekem a merengés jut először eszembe. És a Vörösmarty vers egésze... A (rendezői) bal oldal szűksége miatt pedig mintha szorosan egy ablak előtt állnál, olyan érzésem van. E kettő együtt pedig az el/kivágyódásról beszél nekem. Én így látom valahogy. Ja, és a Vörösmarty verset nem bánod, ha idekopizom? Szerintem nagyon bölcs vers, mégha nem is divatos manapság a XIX sz. költészete...
A merengőhöz
Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.
Szép tiszta tekintet, jó ez a lágy tónusvilág, a szemedben tükröződő külvilágtól még a szembogarad is fehérbe fordult, amitől érdekesen, és finoman áttolódik egy valószerűtlen, álom-világ felé...
Fent kicsit soknak érzem, az álladnál meg picit szűknek, főleg, hogy a hajad sötét tónusa, és a jobb felső sarokban kibukkanó háttér elterel erről a lágy, lírai merengéstől, kilóg a hangulatból... Ha a hajadat éppen csak letakarom kigörgetve a kép tetejét, akkor sokkal bensőségesebbnek, közelebbinek érzem. :)