Fehér Vera Élettér című képére reagálva.
A láncreakció leckére ezt nem tudjuk elfogadni és mivel hogy az a rend alakult ki, hogyha valamit nem fogadunk el, akkor azért valamilyen elemzést kap a kép, és nem kerül át a láncreakció fakkba, ezért megpróbálom a véleményemet elmondani. Elemezni nem tudom a képet, mert – hát most ne sértődjél meg Dani, de azt kell, hogy mondjam – nincsen rajta nagyon mit elemezni. Kicsit nehéz helyzetben vagyok, pontosan azért, mert hogy úgy tűnhet, hogy ezt elmondhattam volna akár e-mailben is, hogy mi a baj ezzel a képpel és akkor nincs itt az oldalon ez tárgyalva. Viszont azt gondolom, hogy az fontos, hogy a többiek számára is és a Dani számára is valamit, legalábbis a mi meglátásunkból át tudjunk adni. Mi történik ezen a képen? Mi történik a kép készítésekor? Ezt tartom fontosnak talán. Az történik, hogy a Dani mondjuk elmegy a Városligetbe, vagy kimegy a Deák térre és ott talál egy ilyen fémkukát, és beleteszi ebbe a fémkukába a fényképezőgépet. Ez egy performansz, ez egy akció. Ott akkor önmagának, vagy a vele együtt lévő barátoknak, haveroknak szóló akció. Vagy azoknak akik esetleg ott vannak ezen a téren és azt nézik, hogy jön egy őrült fickó és beteszi a fényképezőgépét a kukába. Ugyanakkor meg azt mondom, hogy ezek az akció-alkotások, vagy ezek az akció helyzetek ezek akkor eredményesek, hogyha a végeredmény is maradéktalanul működőképes. Márpedig ez itt nem így van, mert sem kompozíciójában, sem történetében, sem ábrázolásában nem született végeredmény azon kívül, hogy nagyon érdekes az, hogy átnézünk egy ilyen rostán, egy ilyen luggatott formán. De nincs kitalálva, hogy mit lássunk azon a luggatott formán át, nincs kitalálva, hogy mit lássunk a luggatott formán innen, mert azt mondom, hogyha ez egy szemeteskuka - márpedig mondom, hogy véleményem szerint ez valami olyasmi lehet, majd a Dani elmondja, hogy ez micsoda – akkor ezen a világon belül is történik valami, tehát van egy belvilág és van egy külvilág és ennek a viszonylatát talán meg lehetett volna keresni. Mint ahogy azt, hogy mit látok majd át ezen a valamin. Nyilvánvaló a Dani nem tudta bedugni a fejét ebbe a kukába, bár az lett volna az igazi performansz, de ha pedig ez így van, akkor az ember csinál tesztet és azt a tesztet ellenőrzi és azt mondja, hogy komponálom a káoszt, komponálom a rendetlenséget ahhoz, hogy ez a rendetlenség amikor megszületik a képen és újjászületik két dimenzióban, akkor valami értelmezhető helyzetet hozzon létre. Még akár azzal is, hogy ezt a fajta struktúrát megtaláltam és ennek nagyon örülök. Úgyhogy én azt mondom a Daninak, hogy azért a fotográfia egy picit másról is szól. Lehet egy eszközt teljesen más módon is használni, mint ahogy azt a nagytöbbség használja és ezzel nincsen semmi baj, hogyha az indokolt és hogyha azt úgy tudom a néző elé tárni, hogy a néző azt mondja, hogy ezt ezzel és csak ezzel lehetett megfogni, milyen zseniális. Most ennél a képnél ezt nem érzem, mert ezt akár lerajzolhattad volna egy skicc pauszra is és akkor se történik más. Tehát én Dani azt nem mondom, hogy ismétlés. Ez átkerül a szorgalmiba, viszont azt szeretném kérni, hogyha lehet, akkor picit a – mivel a fényképezőgép is egy eszköz a gondolatainknak a transzponálására és közlésére – próbáld azt megszűrni magadon keresztül, hogy vajon mit jelent neked a fényképezés, mit jelent neked ez az eszköz, mit jelent ez a fajta formanyelv, mielőtt elkezded tágítani ennek a határait. Tágítani bármit lehet akkor, hogyha már ismerem a belső működését. És én most ennél a képnél- és ez nem az első ilyen helyzet – azt látom, hogy történik valami, de ez csak egy akció, egy brahi, nem több, úgyhogy ennél nem tudok többet mondani a képpel kapcsolatban. (szőke-hegyi)
ez így korrekt kis elemzés.
annyit akkor én is ide írnék, hogy: bár a kép készítés körülményei tényleg akció szerűen zajlottak le, de nem az volt benne a lényeg, vagyis nekem nem. igen ez egy szemeteskuka. a nyíregyházi főiskola területén. az volt, hogy fél év után újra lett a suliban fotólabor (a fotóval való viszonyomat talán jelzi, hogy amikor volt minden szabadidőmet ott töltöttem amikor nyitva volt, pedig nem vettem fel az órát, de többet lógtam ott mint a legtöbb oda hivatalos diák, aztán szétverték az egész emeletet mire felvettem, addig be sem tettem a lábam a fotó órára amíg nem volt labor, megbuktam és most kereszt félévben csinálom a tárgyat:) és én ennek nagyon megörültem és gyorsan előhívtam azt a képet amit még akkor exponáltam mikor még volt terem és azt hittem majd elő tudom hívni (fél évet pihent a camera obscurában a papírnegatív:) és betöltöttem a co-t és nyomás le a szabadba exponálni. nem tudtuk, hogy hány asás a papír ezért tippeltünk, hogy meddig kéne exponálni "mondjuk másfél perc ha 6 asás" na jó, de akkor mit kéne fotózni. a velem együtt lévő embereken láttam, hogy lefagynának szívesen ha valaki erre bátorítaná őket (nekik tesztelve volt már a papírjuk, én másik csomagból használtam) és arra gondoltam én aztán nem fogok beállni ebbe a sorba, csak egy tesztképet köll most csinálnom, akár mindegy is, hogy mi lesz rajta, na gyorsan kinéztem magamnak azt a kukát és beletettem a dobozkát. de nem azért hogy a belvilággal foglalkozzak, hanem mert arra gondoltam olyan beállítást kéne választani, hogy legyen csak rajta nagyon közeli meg nagyon távoli elem is a képen, hogy kihasználjam a jelenség adta mélységélesség lehetőségeit. és mikor beletettem beugrott egypár kép amit már láttam itt a fősulin, láttam itt már ilyen beteszem a kamerát a kukába képet, kukát fotózó képet, padot (mert ebből a fémszerkezetből van itt pad is) mindenféle szögből rögzítő képet. szóval nagyjából el tudtam képzelni mit fogok látni ha sikerül az expó, akkor jutott eszembe Vera képe (a belső tér, a bezártságérzet amit nekem sugall, a tükör és a tükröződés csapdája) és mivel nagyon bántam, hogy nincs nálam egy tükör, jobb híjján azt találtam ki, hogy akkor majd egy kis időre (45 mp-re) beállok a képbe (ott alul picit látszik a lábam) és akkor retesz elhúz, Dani odarohan imádkozni a képbe, majd kirohan (jobb mintha a fejem dugnám bele egy kukába:) ezen az "akción" felbátorodva a többiek is elkészítették a képüket és mentünk előhívni. megláttam a negatívot és a pontok ritmusa hozta számomra azt a ritmust amit Vera képén is látok. és mivel az Élettér című kép a szülinapomon került ki az oldalra és nagyon bejött és belém égett és mert ez is analóg technika és csak a lábam látszik rajta bár az sem igazán, arra gondoltam ez az első képem az idén, ez így jó ahogy van... feltöltöm.
nem csodálkozom azon, hogy nem került be láncba és mint már írtam korrektnek tartom az elemzést és jó helyen van ez itt a szorgalmiban, véletlenül sem ismételnék. hogy néha "tágítanám" a határokat és persze nincs meg hozzá az akadémiai tudás, ezt nézzétek el nekem. majd jön az is a gyakorlással, vagy nem, ha tehetségtelennek mutatkozom. ez nem tiszteletlenség az eszközzel szemben hanem kíváncsiság.
(ja, a papírról nem derült ki akkor az érzékenysége mert amíg odaálltam imádkozni addig kisütött a nap és megváltoztak a fényviszonyok:)