Egy nagyon felkavaró, nagyon zavarbaejtő és sebezhető belső monológot látunk, Bergmann Fejezetek egy házasságból, Jarmusch; szóval keveredik az egészben ez a fajta bergmanni belső monológ, és egy ilyen, az amerikai filmművészetben a nyolcvanas években megtalálható, ilyen olaszos íz, pl. a Keresztapában Al Pacino, és az efféle technikák, amit ez a tűzvörös póló hoz be, miközben az egész gesztusvilága, az egész vallomásrendszere ennek a monológnak olyan, mintha egy börtönben a beszélőn próbálna valaki, aki bent van, a saját sorsáról, egy élethelyzetről próbálna vallomást tenni. Nagyon fontosnak tartom, hogy az üzenet őszinte, és ezzel nem is tudunk vitatkozni, mert látszik az arcon, hogy irdatlan kínlódással és zavartan, mindenfajta színészi munka nélkül görgetődnek ki a szavak, a mondatok. Én nagyon örülök ennek a munkának, és azt mondom Árpi, hogy nyugodtan mozogj ebben a mélységben, és nagyon örülök, hogy itt vagy velünk és lelkesítesz engem.    Azért érdemes pontosan megfigyelni az üzenet végét. Amikor az alkotó elköszön, lesüti a szemét, majd visszanéz a kamerába, ott van egy pont, amikor... amúgy is igazi az üzenet, még akkor is, ha kötelező feladatnak mondja Árpi, de az összeszedettség ad egyfajta szerepet is, aminek igyekszik a szereplő megfelelni, és ez az utolsó visszapillantás a kamerába az, ami a barátoknak szól, azoknak, akikről Árpi beszél, mintegy kikacsint a filmből, hogy na, mit szóltok, megvolt, mi? (szőke-hegyi) értékelés:

Hozzászólások

23
Értékelem!
22
Értékelem!

Ehhez? Na ne már... Ugye ez csak vicc?

23
Értékelem!

Ehhez kell a bátorság! ;)

21
Értékelem!

Pedig közel sem itt voltam a legmélyebben őszinte... Igazából nem is nagyon kellett magamban leásni. Ez is egy olyan téma, amivel nem kell foglalkozni, mert már átrágtam magam rajta néhányszor, és egy jó ideje nem változik a véleménym róla, tehát ez igazán nem volt kihívás. Ha egyszer elkészülök a tervezett barátos leckémmel, akkor talán sikerül igazán mélyre beleásnom magam a témába. De legalábbis megmutatni, hogy mi van a gondolataim mögött. (Illetve utalni rá, ami gondolom megint kudarc lesz itt az estiskolán, mert ahogy eddig tapasztaltam itt csak a direkt dolgok működnek.)

23
Értékelem!

A végére valami csattanót vártam. Mondjuk le lök a székről egy barátod, és beköszön a képbe, vagy ilyesmi.:)

24
Értékelem!

Helló! Nagyon jó! Látom ezzel nem úgy vagy, mint a zölddel.

21
Értékelem!

A barátságról... ez is csak duma...

Róbert Gida hirtelen elkezdett mesélni Micimackónak mindenféle dolgokról: hogy az embereknek van ám Királyuk és Királynéjuk, és vannak vezérek, de van Európa is, annak hívják, mert a tengerben van egy sziget, ahová nem is jár hajó, meg hogy csinálhat az ember magának igazi vízi szivattyút (ha nagyon akar), és hogy mikor ütötték Lovaggá a Lovagokat, meg mik jönnek Brazíliából. Micimackó nekitámasztotta a hátát egyik Majdnem-Hatvannak, összekulcsolta a mancsát, és azt mondta: "Jé" és "Nem is tudtam!" - és arra gondolt, hogy milyen jó volna, ha Igazi Esze volna, és nem csak olyan játékesze, akkor ő is megérthetne vele sokmindent, Lassan-lassan Róbert Gide elmondta mind a dolgokat, és elcsendesedett; csak ült, és nézte a világot, és gondolta, jaj, csak ne lenne vége.
De Micimackó is gondolkodott; és hirtelen azt mondta Róbert Gidának:
- És az olyan nagyon nagy dolog, amit mondtál, ha az ember olyan izé, ló?
- Olyan mi? - Kérdezte Róbert Gida lustán, mert másra gondolt.
- Izé - lovon.
- Ja, lovag?
- Persze; igaz is! - Mondta Micimackó. - Mert én azt hittem... Az is olyan nagy, mint a Királyok és Vezérek és a többiek, amit mondtál?
- Akkorák nem, mint a Királyok - mondta Róbert Gida, de amikor látta, hogy Micimackónak ez nem tetszik, gyorsan hozzátette: - Azért a Vezéreknél nagyobb.
- Medve is lehet?
- Persze hogy lehet! - momndts Róbert Gida. - Csinálok is belőled egyet. - Egy vesszőt ragadott fel, ráütögetett Micimackó vállára, és azt mondta:
- Kelj fel, Micimackó úr, Lovagjaim Legnemesebbike.
Micimackó felkelt, aztán újra leült, és azt mondta:
- Köszönöm! - Mert ezt kell mondani, ha az embert lovaggá ütötték. Aztán újra álmodozni kezdett, látta magát Vitéz Szivattyúval és Vitéz Brazíliával, amint valamennyien együtt laktak egy lóval, hol is hű Lovagok (kivéve a vitézeket, mert azok a lovaknak viselték gondját) a jó Róbert Gida Király körül csoportosultak... itt-ott megrázta a fejét, és elmondta magának: "Valahogy nem egész jól csinálom." Aztán mindazokra a dolgokra gondolt, amiket Róbert Gida majd elmond neki, ha visszajön onnan, ahová menni akar, és hogy milyen nehéz dolog egy Csekélyértelmű Medvének, mikor mindezeket el akarja gondolni. - Talán - mondta saját magának bánatosan - Róbert Gida nem mond el nekem több dolgot - s azon tűnődött, hogy vajon a Hű Lovag annyit jelent-e, hogy az ember hű valakihez, aki már nem mond el neki semmit se, és az illető mégis hű marad.

Új hozzászólás