Azt hiszem, bajban leszek. Próbáljátok keresni a határokat a humornál, és juszt sem akartok valódi humoros képeket feltölteni. Nem vagyok meggyőzve erről a képről sem. Egyrészt én ezt az állattartást ketrecben, és a kisgyerek majd ott abajgatja... a gyerek szempontjából, mint megismerést nagyon fontosnak tartom, ugyanakkor belül meg borzongok az egésztől, hogy mennyire kiszolgáltatottá válnak az állatok, a mi kényünk-kedvünk miatt. Nem tudok ebben bölcs lenni, csak megosztom veletek, hogy mit érzek. A formákat megint elvágtuk, a gyereket is, az állatot is, így az egész valahogy olyan furcsa a vágás szempontjából, nem az optimális pillanatot találtad meg. És az egy fontos kérdés, hogy hol van egy történet csúcspontja. Úgy látom, hogy itt még nem történt meg a kapcsolatfelvétel, vagy már túl vagyunk rajta. Visszaadnám ismétlésre. (hegyi)