Nagyon tetszik ez a kép! :)
Azért kedvelem azt, amit a Tamás csinál, mert feszegeti a határokat. Persze, ez nem mindig találó, de azt tegyük hozzá, hogy elmozdulás, vagy előrelépés mindig akkor van, ha az ember megkeresi azokat a szélsőséges értékeket, amik aztán kimozdítják a megszokásból. Ez a kép is ilyen. Azt kell, hogy mondjam, hogy több versenyszámban is indítható lenne ez a kép. Tárgyfotónak is kitűnő, mert nagyon jók a fények, nagyon jók az áttűnések, sokáig lehet nézegetni, mert technikailag és világításban nagyon jól van megfogva. Ha a család leckét nézem, akkor el tudom fogadni ezt az áttételes üzenetet, hogy van a kicsi, a nagy, a még nagyobb, ezeknek az egymásba való kapcsolata, mint hálózat, mint szövedék, mint szövetség, mind benne van a család képben, és ez egy fontos dolog, hogy hogyan asszociálunk erre. De még akár tovább mehetek arra is, hogy mindez poharakkal van megoldva, ami az egésznek a hiányát is mutatja, tehát van ebben az üzenetben egy fanyarság ebben az értelemben is. És ez is jó, és ez is értelmezhető, tehát, mint deklaráció is működik ez a kép. Kompozícióban azért nem vagyok száz százalékig meggyőzve. Egyrészt nem nagyon értem, hogy ha már centrális a dolog, akkor miért nem vagyunk teljesen középen, de azt is mondom, hogy ha felül ennyire nagyvonalúak vagyunk, akkor azt sem értem, hogy alul miért vagyunk ennyire szűkek. És ha már elmegyünk egy határig, és egész extrém gondolati irányt kapcsolunk be, mert hát, hogyha a család tradicionális megjelenítését nézzük, ebben az értelemben mindenféleképpen extrémnek gondolom ezt a képet, akkor miért elégszünk meg egy teljesen nyugalmas centrális kompozícióval, egy álló formátummal. Ezt a képet el tudnám képzelni fekvő képként is. Egy kérdés, Tamás: Miért nem bánsz nagyvonalúbban a térrel? Miért félsz attól, hogy az üres tereket elkezdd használni? Lehet, hogy ezzel érdemes lenne foglalkozni. Én azt gondolom, hogy ez egy 3 csillagos kép, és megvan a leckemegoldás is mindazzal együtt, amit elmondtam, mert megsúgom, hogy én nem a végpontokat keresem ezekben a leckemegoldásokban, hanem, hogy van-e benne kurázsi, és ebben a képben van. Nem biztos, hogy a végállomás jó dolog, mert hát, onnan már hova tovább? Akkor már csak bólogatunk, és azt mondjuk, hogy jajj, de ügyes vagy. Szerintem nem ez a cél, úgyhogy köszönöm Tamásnak azt, hogy ezt a képet idehozta. Annyit most azért itt mondanék, hogy ennél lényegesen nagyobb jelenlétre számítanék Tamástól. Tudom, nyár van, sok egyéb programja is van az embernek, nem csak az, hogy a Látszótéren üljön, de azért lehetne fokozni a tempót. Ne essünk bele abba a hibába, hogy csak kész termékeket mutatunk, jó? (hegyi)
értékelés:
Zsolt, köszönöm az elemzést! Reagálnék a felvetett kérdésekre. Keveset fényképezek, ezért nincs sokkal több megmutatni valóm. A középre helyezésről mondhatnám azt nagyképűen, hogy ez egy ügyes fogás, mert amíg a néző ezt méricskéli, addig a kép előtt marad. De az igazság az, hogy nem tartom annyira fontosnak, hogy nagyon odafigyeljek rá. Ami a kép térbeli kiterjesztését illeti, azzal teljesen egyet értek. Sajnos az ez esetben adott körülmények, hogy a hátteret és egyben a világítást is a TV képernyő adta, nem tették lehetővé a tágabb kompozíciót.
Zoé köszönöm a dicséretet!
A laikus megszólal: szerintem zseniális. Már a kép maga alapból nagyon tetszett és amikor hozzáolvastam a cimet, akkor meg egyszerűen kitágult és mély lett, de abszolút pozitivan! Szóval, wow!
István, nekem az nagy segítség, ha néha elszólód magad. Rávilágítottál az ilyen fajta képek egyik csapdájára. És hidd el, ezért hálás vagyok.
((((A család kapcsán annyit szerettem volna mondani, beugrottak a matrjoska babák :) - de nekem is ez a fotó inkább az átlátszóság-tükröződés témakörben izgalmas igazán))))
Tamás, nagyon fontos, hogy ne a stock fotóra koncentráljunk, ezt rosszul súlyoztam. Azzal egy tárgyi megközelítésre és technológiára gondoltam, mint jelző. A hozzászólásomból amit alá szeretnék húzni, és ami elkallódni látszik a sok szó között, az az, hogy REMEK! :)
@István: Köszönöm! A stock-fotón még gondolkodnom kell. Lehet, hogy igazad van.
@Attila: Köszönöm a figyelmedet!
@F.Csaba: Köszönöm. A matek példa érdekes ötlet.
@T.Csaba: Köszönöm!
@Zoltán: Azért érdekes amit írsz, mert készítéskor csak a fénytani játék járt a fejemben. A feltöltés előtt ugrott be hirtelen a család lecke. Köszönöm!
A címmel együtt nekem ez egy fájdalmas kép, mert a leckét is figyelembe véve erős hatása alá kerülök. Amolyan tele is meg üres is egyszerre, a maga kifacsart módján az "ürességgel telítve" irányba tekeri valamiért a belsőmet... És úgy érzem itt van valami személyes üzenet, amit mi max. sejthetünk, hiszen ez Tamás belső ügye. Nem árulja el mi az, de ez nem is kell, mert az áttetsző formák kuszasága de mégis tisztasága, kendőzetlensége miatt érteni vélek belőle annyit amennyi az én ügyem. Nem értelemmel értem, csak átsüt a kaotikus, üres poharakon is valami keserű érzés... Erősen felkavar, de szavakkal nehezen körülírható. Sok család sorsa is fordult már üres(sé lett) poharakon.
A leckebesorolás nélkül pedig egy érdekes formai, fénytani játék, és úgy is érvényes a kép. Nem a család jutna először az eszembe róla, de ha a cím elindít abba az irányba, akkor talán megvan az üzenet.
Tetszik a fotó. Érdekes, hogy ez a kép a család leckébe került. Már hallom is a matek érettségi feladatot, hogy hány fős család iszik meg x idő alatt y felest, hogyha a gyerekek csak... :-)
Másrészt ez egy erős "kultúrkör": a szemetesben gyűlő decis (vagy feles?) üvegek műszak előtt/után. Igen, a kis "rakétákra" gondolok, vagy a nyócker szleng szerint a "tüskékre"
Tudom, elég kritikusan szoktam nézni Tamás képeit. De ez most nekem nagyon tetszik. Több szinten is. Az egyik a valóságos oldala a témának, jó végiggondolni, hogy mit is látok, felfogni hogy mi van a képen, és rájönni, hogy ez egy jó ötlet. Jó nézni fények és ff tónusok játékát is, kifejezetten izgalmas. És amikor mindezeken túl vagyok, jöhet az elvonatkoztatás, amikor elkezdem keresni az absztrakciót abban amit látok. Például a felső négy pohár jobb alsó elemében egy arcot vélek felfedezni, amibe ráadásul még Tamás arcképét is képes vagyok belelátni. Szóval jó ez a játék. Kompozíciós szempontból, én lent, fent és jobbra hagynék még kicsi teret, izgalmasabb lenne az egész.
(tudom Tamás valamiért ignorálja amiket írok, de gondoltam másoknak elmondom amit gondolok)
A fotód stock-fotós megjelenésének a másodlagos üzenetek adnak számomra nemesen fanyar ízt. Gondolok mindezzel arra, hogy minden további nélkül el tudnám képzelni fotódat egy bár, vagy egy weblap dizájnelemeként, de ugyanakkor tudom, és látom (vagy legalábbis úgy vélem, hogy tudom) az utat amin ide érkeztél.
De tanulom én is, hogy csak a képpel foglalkozzam, ne agyaljak a körülményeken. E tekintetben a fotózott áttetszőség és a kép ötletessége ragad el. Ha az első benyomásaimról kell szólnom, azt mondom, hogy remek!
Viszont vannak nagyon-nagyon távolról valamilyen arány-érzékelési problémáim is ahogy nézegetem, olyan fura érzetek, mintha nem teljesen középen lenne pedig oda kívánkozna, vagy nagy eséllyel optikai csalódás, vagy eleve az optika torzítása de mintha a bal oldalán ferde lenne... De az is lehet, hogy a fények és a tömegek okozzák ezeket a harmadlagos érzékcsalódásokat nekem, amelyek összességükben nem zavaróak, csak a megidézett nagyon precíz műfajban tűnik annak számomra.
Köszönöm Ramóna.